Hihetetlen, de a bálnák menthetik meg a Földet

Az elmúlt évszázad második felének egyik legérdekesebb kutatási eredménye a kiterjedt táplálkozási hálózatok felfedezése. A táplálkozási hálózatban általában felülről lefelé haladó ökológiai hatásokat vizsgálnak. Megnézik, hogy milyen kölcsönhatásban vannak egymással a közvetlenül szomszédos vagy távolabbi fogyasztói szinteken élő fajok, a csúcsragadozóktól lefelé haladva egészen a tápláléklánc aljáig. Mindenki tudja, hogy a bálnák halakat és krilleket (rákokat) esznek.

Az emberek azt gondolhatják, hogy jó, ha bálnákat eszünk, mert így elegendő táplálékhoz jutunk és több hal is marad. De amint a bálnák száma csökkent, csökkent a halak és a krillek száma is. Ez elsőre ellentmondásosnak tűnhet, mivel a természetes ellenségeik száma csökkent, ezért el kellett volna szaporodniuk. Mostanra azonban kiderült, hogy a bálnák nem csak egyszerűen megeszik ezeket az élőlényeket, hanem ők is tartják életben. Ők tartják fenn az egész óceáni élővilágot.

A bálnák az óceán mélyén táplálkoznak, ahol koromsötét van. Majd feljönnek a felszínre az óceán fotikus zónájába (az óceán felső 80 méteres rétege, ahol világos van) ahol elegendő fény van a fotoszintézishez.

Itt kieresztik az ürüléküket, mérhetetlen nagy kakifelhőt. Ez az ürülék nitrogénben és vasban gazdag tápanyagot tartalmaz, ami ritka az ilyen felszínközeli vizekben. És ezek a tápanyagok trágyázzák a planktonokat abban az egyetlen felső rétegben, ahol egyáltalán planktonok élni tudnak.

És nem csak ez az egyetlen dolog, amit tesznek. Állandó fel-le mozgásukkal a felső rétegben tartják ezeket a planktonokat. Így több lehetőségük van szaporodni, mielőtt lesüllyednének a mélybe.

Napjainkra a bálnapopulációk mérete jelentősen lecsökkent. Az állatok fel-el irányuló mozgása meglepően nagyjából ugyanannyi, mint az óceán összes hulláma, árapályának és a szél keltette függőleges mozgásának összessége. Minél több a növényi plankton, annál több az állati plankton amivel ezek a hatalmas állatok táplálkoznak. Másképpen, minél több bálna, annál több hal és krill.

De itt nincs vége ennek a sztorinak: a növényi planktonok nem csak táplálják ezeket az állatokat, hanem elnyelik, felhasználják a légkör széndioxid tartalmát, ami az egyik legjelentősebb üvegházgáz a légkörben. Velük együtt a széndioxid lesüllyed az óceán aljára és több ezer évre kizáródik a légkörből.

Sokáig nem tudták, hogy a klíma előrejelzésekhez képest miért nem nő annyira a széndioxid  mennyisége a légkörben. Sejtették, hogy az óceán raktározza, de nem tudták, hogy miként!
Minél több a bálna, annál több a plankton. Minél több a plankton, annál több széndioxid kerül ki a légkörből.
Amikor a bálnák még az ember térhódítása előtt háborítatlan lakosai voltak az óceánoknak és számuk sokszorosa volt a mostaninak, ők voltak felelősek azért, hogy évente több tízmillió tonna szenet távolítsanak el a légkörből. A bálnák változtatják meg az éghajlatot. Ha ismét a populációk feldúsulnak, ismét elszaporodnak, az a Föld és az emberiség számára jótékony hatású lesz. Ha ki tudjuk javítani a csorbát, amit okoztunk, mind az élővilágnak, mind a légkörnek hasznos lesz.