Rég nem látott méretű ózonlyuk tátong északon
2020. március. 18 9:58Nagyon ritka az előfordulása, hogy a sarkvidéki térségben a késő téli, kora tavaszi időszakban, nagyobb, tartósabb ózonréteg elvékonyodást tapasztalunk. Idén azonban szokatlanul nagy területen lyukadt ki az ózonpajzs.
Mindannyian hallottunk már az ózonról. Az ózonréteg 20-30 kilométeres magasságban helyezkedik el és megóv minket a veszélyes ultraibolya (UV) sugárzástól. Amikor ózonlyuk keletkezik, olyankor ez a réteg elvékonyodik, eltűnik, amely komoly problémákat jelent az élő szervezetek számára, mivel egyre több káros sugárzás éri őket. Az ultraibolya sugárzásról ismert, hogy nagyobb mértékű terhelés esetén bőrrákot okoz.
Már 2019. novemberében és 2020. januárjában is nagyobb mértékű ózonszint csökkenést tapasztalhattunk, egy “mini ózonlyuk” alakult ki Észak-Európában:
Az alábbi ábrán láthatjuk, hogy a novemberi és januári kiugrások is komolyak voltak (piros vonal), de gyorsan eltűntek, csupán rövid ideig tartottak. A márciusban kialakult lyuk viszont más típusúnak tűnik, a mostani esetben ugyanis lassú csökkenést tapasztalhatunk, pedig a sokéves átlag alapján ilyenkor már növekedésnek indul (fekete vonal) az ózon mennyisége a sztratoszférában.
A déli sarkvidék felett teljesen megszokott, hogy az ózonréteg időről időre nagyon elvékonyodik, amely a következő folyamatokra vezethető vissza. A nagyon hideg levegő (-78 °C alatt), a napfény és az emberi kibocsátással a légkörbe kerülő halogénezett szénhidrogének (CFC, HFC gázok). A nagyon alacsony hőmérséklet lehetővé teszi az un. sztratoszférikus felhők képződését, majd a napfény reagál ezekkel a felhőkkel, ez pedig olyan kémiai folyamatokat indít el, amely elpusztítja az ózonpajzsot.
Sztratoszférikus felhők Lappföld felett, 2020. januárjában.
Az idei évben az alsó sztratoszféra szokatlanul hideg az északi-sarkvidéken, amely lehetővé teszi a felhőképződést. Az utóbbi hetekben pedig már napfény is éri a sarkvidék feletti légkört, emiatt pedig kedvező feltételek adódtak nagy területen az ózonréteg elbontásához. A Jeges-tengeren, Kanada északi területein, valamint Grönlandon nagy területen elvékonyodott az ózonréteg (alábbi térképen fehér színű területek). Az utóbbi 25 évben nem tapasztalhattunk ekkora ózonlyukat márciusban, az északi féltekén.
A következő két hétben a napsugárzás erősödésével melegszik a sztratoszféra alsó része is, így megszűnnek a sztratoszférikus felhők képződési feltételei, a kialakult hatalmas ózonlyuk mérete várhatóan csökkenni fog.
