Fényviszonyok az Északi-sarkon, az éjféli nap földjén

Mint ismeretes, a Föld Északi- és Déli-pólusain gyakorlatilag fél évig tart a nappal és fél évig az éjszaka: a Nap évente csak egyszer kel fel, és egyszer nyugszik le. Az alábbi NOAA GOES-animáció látványosan szemlélteti, hogy a beérkező napsugarak nem érik el a sarkvidéket a téli időszakban, a poláris éjszaka idején.

Forrás: NOAA GOES

Az Északi-sarkon a Nap az őszi napéjegyenlőség idején, szeptember 21-e környékén bukik a látóhatár alá, majd október elejétől már alkonyi fény sem jut a pólushoz; az ég teljes sötétségbe borul egészen március elejéig. Hozzávetőleg március 21-én, a tavaszi napéjegyenlőség idején kel a Nap, és minden nappal magasabbra emelkedik az égen, naponta egyszer körbejárva a sarkot. A legnagyobb magasságot a nyári napforduló alkalmával éri el, hozzávetőleg június 21-én, amely után ismét süllyedni kezd a horizont felé.

Forrás: NOAA

Nem kell azonban az Északi-sarkra utaznunk, hogy megtapasztaljuk a számunkra szokatlan éjszakai napsütést: az északi féltekén, a nyári félévben Alaszkában, Észak-Kanadában, Észak-Norvégiában, Svédország és Finnország északi területein, valamint Oroszország északi régióiban is egy-egy napon a horizont felett marad a Nap; a téli félév pedig több napos teljes sötétséget hozhat. Minél északabbra haladunk, annál többször lehet részünk a jelenségben.