Így néz ki az űrből egy zivatarfelhő

Négyszáz kilométer magasságból mi teszi egyedülállóvá ezt a látványt?

Mivel a cella jól elkülönül a közlében található társaitól, jól kivehetővé válik a felhő szerkezete, idomai. Magas struktúrája tisztán látható. Óriási, masszív  árnyéka sötét foltként vetül a földre.

Ahogy a zivatar olyan magasra tör, hogy  már nem tud magasabbra nőni, a magasban laposan szétterül, – vagy ahogy a meteorológusok nevezik – üllőt alakít ki. Ez azt jelzi, hogy a vihar vertikális növekedése elérte a maximális magasságot, mivel a zivatarfelhő felemelkedő levegője melegebb rétegbe ütközik a magasban.

Gyakran előfordul, hogy a zivatarok több ezer méter magas tornyokat alakítanak ki a légkörben. A kifejlett példányok akár elérhetik a 12-18 kilométeres magasságot, ezért nem csoda, hogy ez a cella is túlnőtte a Mount Everest 8848 méteres csúcsát.

Nem ez az első alkalom, hogy az űrállomás legénysége megfigyelt és megörökített hasonló egyedülálló jelenséget a föld körüli pályáról. 2016 májusában készült az alábbi kép.