Az antarktiszi jégtakaró olvad, és ennek komoly következményei lesznek

Egyre komolyabb problémát láthatunk az Antarktiszon, ahol a tengeri jég nehezen képződik. Az antarktiszi tengeri jég kiterjedése – az a területet, amelyet legalább 15 százalékban jég fed – február 13-án ért el az új negatív rekordot.

Kép forrása: National Snow and Ice Data Center, University of Colorado

A fenti képen az antarktiszi tengeri jég kiterjedése látható, amely a mérések 1970-es kezdete óta 2023. február 13-án érte el a rekordalacsony értéket. A narancssárga vonal az 1981-2010 közötti időszak medián értékét jelzi, az aktuális (fehér, világoskék) kiterjedéshez képest.

Míg az arktiszi (Északi-sarkvidék) jégtakaró tömege már évtizedek óta csökken, addig az antarktiszi tengeri jég kiterjedése csak 2016 óta kezdett el erőteljesen csökkenni. A Nyugat-Antarktisz jégtakarójának teljes olvadása önmagában 3,3 méteres globális tengerszint-emelkedést okozna a távoli jövőben.

A fehér kontinens

A Déli-óceán által körülvett Antarktisz jéggel borított kontinense a világ jegének 90 százalékát tartalmazza. A szárazföld felett a hó több ezer éves felhalmozódásának és tömörödésének eredménye hozta létre a több ezer méter vastag jégtakarót. Amikor a jég a tenger fölé nyúlik, úgynevezett jégpolcot alkot.

Az antarktiszi jégtakaró a nyugat-antarktiszi jégtakaróból és a kelet-antarktiszi jégtakaróból áll. A nyugat-antarktiszi jégtakaró nagy része a tengerszint alatt van. Az Antarktisz környékén a tengeri jég kiterjedése – amely az óceán vizéből képződik – télen növekszik, nyáron csökken.

Az Antarktisz gyorsabban melegszik

Az Antarktisz sem mentes a klímaváltozástól. Éppen ellenkezőleg, a magas szélességi fokokon a hőmérséklet emelkedése sokkal erősebb, mint a globális középhőmérséklet emelkedése. Ezt a jelenséget poláris erősítésnek nevezik.

Ez a jelenség a jég-albedó visszacsatolással magyarázható. A felszínközeli hőmérséklet emelkedése hozzájárul a jég olvadásához, ami hozzájárul a hőmérséklet emelkedéséhez. Miért? Mert az óceán és az alatta lévő föld albedója – a napenergia felszínről visszaverődő része – alacsonyabb, mint a jégé.

Az elmúlt négy évtizedben az éghajlatváltozás következtében jelentősen csökkent a tengeri jég átlagos kiterjedése az Északi-sarkvidéken, az Antarktiszon viszont nem. Az átlagos antarktiszi tengeri jég kiterjedésének statisztikailag jelentéktelen csökkenésének oka a regionális tendenciák – a tengeri jég kiterjedése egyes régiókban nőtt, máshol csökkent – ​​egymást kompenzálják.

Az antarktiszi tengeri jég kiterjedése azonban 2016 óta csökkenésnek indult. A tengeri jégtakaró felszínének csökkenése hozzájárul a hőmérséklet emelkedéséhez, de nem a tengerszint emelkedéséhez. Ennek az az oka, hogy a jég mennyisége, amelyet kialakulásakor kiszorít, megegyezik azzal, amennyivel olvadáskor hozzáadódik az óceánhoz. Ami az antarktiszi jégtakarót illeti, tömege legalább 1990 óta csökkent, és ezen belül az elmúlt évtizedben tapasztalhattuk a legnagyobb veszteségi rátát.

Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) hatodik értékelő jelentésében megállapította, hogy az Antarktiszon a hőmérséklet tovább fog emelkedni, és a jégtakaró tömege tovább fog csökkenni. Ennek a jégtakarónak a növekedése sokkal lassabb, mint a visszahúzódása, ami azt jelenti, hogy ha ebben az évszázadban tovább olvad, ez az olvadás emberi léptékben nem lesz visszafordítható.

A leomló jégtakaró következményei

A nyugat-antarktiszi jégtakaró tartós olvadása azt jelezheti, hogy az instabil visszavonulás (amely önmagát erősíti) folyamatban van vagy küszöbön áll. Ezzel a jelenséggel kapcsolatban azonban nagy a bizonytalanság. A mechanizmus, amely megmagyarázná ezt az instabil visszavonulást, a tengeri jégtakaró instabilitásaként ismert.

Ha a meder, ahol a jégtakaró fekszik, lefelé dől a belseje felé, az destabilizálja a földelővonal helyzetét – azt a zónát, ahol ez a jégtakaró lebegni kezd. A jégtakaró elvékonyodása miatt ez a földelővonal visszahúzódik, ami a jégtakaróból a tengerbe való jégbeáramláshoz vezet. Ez a későbbiekben a jégpolc elvékonyodását okozza, és így tovább, és így tovább.

Kép forrása: IPCC

A fenti ábrán a tengeri jégtakaró instabilitási (MSI) folyamatát bemutató séma látható. A kék nyilak a földelővonal visszahúzódását, a fehér nyilak pedig a jégáramot jelzik.

Jelenleg a világ a század végére 2,8 °C-os felmelegedés felé tart. A 2-3 °C-os tartós felmelegedés elegendő lenne ahhoz, hogy ez a jégtakaró szinte teljesen eltűnjön, de a folyamat akár több ezer évig eltarthat.

A lényeg az, hogy az antarktiszi jégtakaró olvadása hozzájárul és még sokáig hozzá fog járulni a tengerszint emelkedéséhez, ami próbára teszi az emberiség alkalmazkodó-képességét.

A tengerszint emelkedése különösen a trópusi országokat fogja érinteni. Tehát ami az Antarktiszon történik, annak a következménye biztosan nem marad az Antarktiszon.