Hogyan szabadulhatunk meg a fosszilis energiahordozóktól?

Miért teszünk különbséget a szén és a földgáz között, ha mindkettő fosszilis tüzelőanyag? Ennek a kérdésnek a feltétele fontos, mivel ez az éghajlati igazságosság kérdéséhez vezet, és ami a legfontosabb, a bolygó felmelegedéséért felelős fosszilis tüzelőanyag-kibocsátás csökkentés megvalósíthatóságának határait feszegeti.

A tény az, hogy a világ lakosságának nagyjából 70 százaléka nem járult hozzá számottevően a légkör jelenlegi üvegházgáz koncentrációjához, de mára nagymértékű függőséget alakított ki a széntől.

A gazdagabb országok átálltak a szénről a földgázra, ami valamivel tisztább – a metán mellett nagyjából a szén által kibocsátott szén-dioxid felét bocsátja ki. De tekintve óriási energiaétvágyukat, ezen országok múltbeli és jelenlegi kibocsátása magas; teljesen aránytalan a globális szén-dioxid-költségvetésből való részesedésükhöz képest.

Most a tiszta energiára való átállás terhe azokra az országokra hárult, amelyek a legkevésbé felelősek a korábbi kibocsátásokért, és a legkevésbé képesek az átállásra. Ez nem csak igazságtalan, hanem irreális is. Még megoldhatatlanabbá teszi ezáltal a klímaváltozás elleni küzdelmet.

A jelenlegi globális erőfeszítések kettősek. Az egyik, hogy leállítsák a szénalapú hőerőművek finanszírozását a déli országokban. A másik, hogy finanszírozást biztosítsanak a széntermelő erőművek bezárásához és a megújuló energiára való átálláshoz.

A G7-országok Just Energy Transition Partnership (JET-P) támogatási programja most már Dél-Afrikát, Indonéziát és Vietnamot is magában foglalja. A fejlett országok támogatásokat nyújtanak, hogy a megújuló energiatermelésre történő átállás minél hamarabb megtörténhessen a fejlődő országokban is.

Az új megújuló energia projektek építési költsége még mindig két-háromszorosa egy új szénalapú projektének, annak ellenére, hogy a nap- és szélenergia költségei csökkennek. Tehát a tiszta energiára való átállás kemény javaslat, különösen azokban az országokban, ahol az energia megfizethetősége kritikus fontosságú.

Akkor mik a lehetőségek?

Nem lehetünk a szén védelmezői, bármilyen is legyen a globális politika. Közös érdekünk a helyi légszennyezés csökkentése és a klímaváltozás elleni küzdelem.

A stratégiának a villamosítás mértékének nagymértékű növelése kellene, hogy legyen. Ezzel csökkenthessük a széntüzelést több millió ipari kazánban, amelyek nem hatékonyak és rendkívül környezetszennyezőek, és el kell mozdulni a járművek villamosítása felé is, ami viszont csökkenti a légszennyezést közvetlen környezetünkben.

A millió dolláros kérdés tehát az, hogyan fogják ezt az áramot előállítani? Itt kell kapcsolatba lépnünk a JET-P-vel. Első feladatunk a széntől való függőség csökkentése, még akkor is, ha jelentősen növeljük energiaellátásunkat.

Például India szénenergia-függőségének 50 százalékra csökkentése a villamosenergia-mixben a jelenlegi 70 százalék feletti arányról azt jelentené, hogy 2030-ra 450 GW-ról 650-700 GW-ra emeljük a megújuló energiára vonatkozó célunkat.

Ez a mértékű átalakulás finanszírozást igényel, különösen akkor, ha alacsonyan akarjuk tartani az új megújuló energia kapacitások költségeit, hogy az energia megfizethető legyen. Itt kell nemzetközi partnerségekre törekedni; mind a pénzügyek költségeinek csökkentése, mind a további finanszírozás biztosítása érdekében. Erre kell összpontosítania a JET-P-nek; hogy gyorsan felpörgesse az olcsóbb finanszírozást és az új energiajövő tiszta legyen.

A globális közösségnek át kell dolgoznia javaslatait

Először is, a JET-P-nek lehetővé kell tennie a tiszta energiára való átállást. Ez azt jelenti, hogy arra kell összpontosítani, hogy a feltörekvő országok pénzügyi költségeit – amelyek 2-6-szor magasabbak, mint a fejlett OECD-országok – jóval alacsonyabbak és elérhetőbbek legyenek.

Másodszor, a globális energiaátállási útvonalnak minden fosszilis tüzelőanyagra – a szénre és a földgázra – kell vonatkoznia. Ez nemcsak azt mutatná, hogy a gazdagabb országok kimerítették a földgázhasználatra vonatkozó kvótájukat, hanem megfizethető áron elérhetővé teszik a gázt a feltörekvő országok számára, amelyek a helyi és a globális kibocsátás kettős problémájával küzdenek.