Az éhség nagy úr, tovább pusztul a föld második legnagyobb esőerdeje

Kongó, a világ második legnagyobb esőerdeje az Amazonas után, területe továbbra is csökkenőben van. A 2023. június 27-én közzétett új jelentés szerint az esőerdők hat afrikai országban terülnek el, amelyek közül a legnagyobb félmillió hektár erdőt veszített tavaly.

A kongói esőerdők Kamerunban, a Közép-afrikai Köztársaságban, a Kongói Köztársaságban, a Kongói Demokratikus Köztársaságban (KDK), Egyenlítői-Guineában és Gabonban terülnek el. Az esőerdők hatvan százaléka a KDK-ban található. A KDK több, mint 500.000 hektárt veszített 2022-ben – derül ki a World Resources Institute (WRI) és a Marylandi Egyetem által kifejlesztett nyílt forráskódú webalkalmazásból (Global Forest Watch), amely közel valós időben figyeli a globális erdőket. A jelentés szerint a Kongói Demokratikus Köztársaságban az elsődleges erdők pusztulásásának mértéke továbbra is magas maradt.

Tavaly 4,1 millió hektár elsődleges trópusi erdő pusztult el világszerte, ami Svájc méretű terület. Ez percenként 11 futballpálya elvesztésének felel meg – állapította meg a WRI. Ebből Brazília a teljes trópusi elsődleges erdőveszteség 43 százalékát, 1,8 millió hektárt tette ki, ezt követi a Kongói Demokratikus Köztársaság (12,1 százalék) és Bolívia.

A természetes erdők pusztítása 2,7 milliárd tonna CO2-t termelt – amely nagyjából India éves kibocsátásával egyenértékű. Az emberiség teljes szén-dioxid kibocsátása 43 milliárd tonnát jelent világszerte éves szinten a GFW szerint.

2002 és 2022 között a Kongói Demokratikus Köztársaság 6,33 millió hektár őserdőt veszített el, ami a teljes faborítási veszteség 35 százalékát tette ki ugyanebben az időszakban. A KDK-ban az őserdők összterülete 6,1 százalékkal csökkent ebben az időszakban. Az elsődleges erdők az őshonos fafajták erdői, ahol nincs egyértelműen látható jele az emberi tevékenységnek.

A jelentés szerint az elsődleges erdőveszteség nagy részét a ciklikus mezőgazdasági területek közelében lévő kis tisztások teszik ki. A ciklikus mezőgazdasági területek olyan földterületeket jelentenek, amelyeket (kivágás és felégetés technikával) megtisztítanak a rövid távú növénytermesztés céljából, ezzel megszakítva az erdők és a talaj tápanyagainak regenerálódását.

A Kongói Demokratikus Köztársaságban van az egyik legmagasabb népességnövekedési ráta a világon – 3,19 százalék/év. Az élelmiszerek iránti kereslet növekedése a termőföldek pusztulásához és az őserdők mezőgazdasági területté történő alakításához vezetett.

Az ebben a hónapban kiadott 2023-as energiaügyi jelentés szerint az elmúlt évtizedben 32 százalékkal nőtt a KDK-ban elektromos áramhoz nem jutó lakosság száma. 2021-ben a Kongói Demokratikus Köztársaság lakosságának körülbelül 79 százaléka nem fér hozzá az áramhoz. Ugyanebben az időszakban körülbelül 41 százalékkal nőtt a tiszta tüzelőanyaghoz nem jutó lakosság száma. A lakosság 96 százaléka szennyező tüzelőanyagot használ a főzéshez. A legtöbb kongói az erdőkre támaszkodik élelmiszer- és energiaszükségletének kielégítésében, és továbbra is kihívást jelent az elsődleges erdők pusztulásának csökkentése a régióban.

A Kongói Demokratikus Köztársaságban az erdők pusztulásának mozgatórugói a mezőgazdasági területek terjeszkedése, az ellenőrizetlen bozóttüzek, a helyi és regionális piacokra szánt faszéntermelés, a szarvasmarha-tenyésztés és az illegális fakitermelés.

A faszén a domináns energiaforma a régióban, amelyet fa kivágásával és elégetésével állítanak elő.

A Kongói Demokratikus Köztársaság kinshasai kormánya ahelyett, hogy csökkentette volna a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőséget, 2022 júliusában bejelentette, hogy elárverezi az olaj- és gázengedélyeket a kritikusan veszélyeztetett gorillák élőhelyén és a világ legnagyobb trópusi tőzeglápjain. A bírálatokra reagálva a kormány kijelentette, hogy a fosszilis tüzelőanyag-források kiaknázása gazdasági kényszer a Kongói Demokratikus Köztársaság számára.

A Világbank szerint a Kongói Demokratikus Köztársaság a világ öt legszegényebb országa közé tartozik. 2022-ben a lakosság közel 62 százaléka, vagyis körülbelül 60 millió ember élt kevesebb, mint napi 2,15 dollárból.