A halak meglepően jól ellenállnak a tengeri hőhullámoknak

A melegedő óceánok halakra gyakorolt ​​hatása nem volt ismert. Egy új tanulmány azonban azt találta, hogy a halak meglepően jól ellenállnak az óceán hőhullámainak. A tengeri hőhullámok a szivacsok és korallok bomlásához és kifehéredéséhez, a tengeri madarak tömeges pusztulásához, a víz káros algavirágzásához, a hínárok megtizedeléséhez és a tengeri emlősök egyre gyakoribb partra vetődéséhez vezethetnek.

Kanadai, európai és egyesült államokbeli kutatók működtek együtt egy kutatásban, amely a tengerfenéken élő halak viselkedését vizsgálta. A tanulmány az észak-amerikai és európai kontinentális talapzati ökoszisztémákra vonatkozó, 1993 és 2019 között végzett, hosszú távú tudományos vonóhálós felmérések adataira támaszkodott. A vonóhálós felméréseket a tengerfenék felett vontatva végzik, hogy felmérjék az óceán fenekén található fajszámot.

A felmérési időszak során 248 tengeri hőhullámot, szélsőséges tengerfenékhőmérsékletet vontak be az elemzésbe. A kutatók azt tanulmányozták, hogy a bekövetkezett hőmérséklet változások miként befolyásolták a tengerfenéken élő halak populációit.

A kutatók a tengeri hőhullám hatásait vizsgálták a halak biomasszájára és a közösség összetételére vonatkozóan. Meglepő módon nem találtak bizonyítékot arra, hogy a tengeri hőhullámok általában jelentős hatást gyakorolnának a regionális halközösségekre.

Ezáltal valószínűsíthető, hogy az óceánoknak van némi ellenálló képességük – írja Alexa Fredston, a vezető szerző, a Santa Cruz-i Kaliforniai Egyetem, óceántudományi adjunktusa az egyetem honlapján.

Miközben az óceánok az éghajlatváltozás hatására változnak, nem látunk bizonyítékot arra, hogy a tengeri hőhullámok kiirtanák a halállományokat” – mondta Fredston a közleményében.

Bár egyes tengeri hőhullámok biomassza-csökkenést okoztak, a kutatók szerint ezek inkább kivételek, semmint szabály. Összességében felfedezték, hogy a tengeri hőhullámok hatásai nem különböztethetők meg ezekben az ökoszisztémákban és a felmérési mintavételi folyamatban tapasztalható természetes változékonyságtól.

„Az óceánok rendkívül változatosak, és a halpopulációk is igen változatosak. Ennek fényében nem láttunk bizonyítékot arra, hogy a tengeri hőhullámok drámaian csökkentenék a mérsékelt övi óceánok halállományát” – szögezte le a vezető szerző.

A tengeri hőhullámok helyi változásokat idézhetnek elő, mutatott rá Fredston, hozzátéve, hogy tengeri hőhullámok százai fordultak elő hosszú távú következmények nélkül.

A tudósok azt is megvizsgálták, hogy a tengeri hőhullámok okoznak-e változásokat a halközösségek összetételében, és keresték a hideg vízhez kapcsolódó fajok elvesztését és a meleg vízhez kapcsolódó fajok számának növekedését (az úgynevezett „tropikalizálódást”). Nem találtak bizonyítékokat a tengeri hőhullámok okozta veszteségekre.

Az eredmények ellentétben állnak korábbi tanulmányaimmal – mondta William Cheung társszerző, a British Columbia Egyetem Óceánok és Halászati ​​Intézetének professzora.

„Korábbi tanulmányaim azt vetítették előre, hogy a nagy kibocsátású forgatókönyv szerint a hőhullámoknak jelentős hatásai lesznek ebben az évszázadban, beleértve az országonkénti potenciális fogások évi hat százalékos csökkenését – vagy több százezer tonna halat – az éghajlatváltozás miatti előre jelzett csökkenés mellett. – mondta Cheung.

Az eredmények rávilágítottak arra, hogy a tengeri hőhullámok halakra gyakorolt ​​hatásai inkább csak helyi jellegű – tette hozzá.