Aggasztó mértékben nő a tengeri hőhullámok száma

Tengeri hőhullám akkor fordul elő, ha a felszíni víz hőmérséklete legalább öt egymást követő napon meghaladja az elmúlt 30 év értékeinek 95 százalékát. A tanulmány szerint 2007 óta 11 tengeri hőhullám fordult elő a Jeges-tengeren, az átlaghőmérséklet 2,2 Celsius fokkal emelkedett az évszakos átlag fölé.

A 2023. április 21-én kiadott “State of the Global Climate 2022” jelentés szerint 2022-ben az Északi-sarkvidéken tavasztól őszig súlyos és szélsőséges tengeri hőhullámok voltak a Laptev- és a Beaufort-tengeren.

Egy másik tanulmány a tengeri hőhullámok intenzitásának, időtartamának, gyakoriságának és területi lefedettségének növekedését találta az Északi-sarkvidéken 1982 és 2020 között, és az éves intenzitás 2000 és 2020 között erősebb volt, mint 1982 és 2000 között.

Az Északi-sarkvidék közel négyszer gyorsabban melegedett, mint a bolygó más területi 1979 óta. Ezenkívül a jeges-tengeri állandó jégtakaró, amelyről ismert, hogy visszaveri a napsugárzást, az 1990-es évek közepe óta nyáron és télen egyaránt jelentősen csökkent. Egyre kevesebb a vastagabb, több éves jég, miközben a vékony, szezonális jég aránya folyamatosan növekszik. A vékony jég kevésbé tartós és gyorsabban olvad, így a beérkező napsugárzás fel tudja melegíteni a víz felszínét.

Az elemzés kimutatta, hogy az északi-sarkvidéki tengeri hőhullámok a Jeges-tenger jegének rekordszintű csökkenését okozták, különösen 2007-ben, 2012-ben és 2020-ban. A tengeri hőhullámok elsősorban a sarkvidéki peremtengereket sújtották, köztük a Kara-, Laptev-, Kelet-Szibéria-, Csukcsi- és a Beaufort-tenger egy részét. Ezeket a peremtengereket túlnyomórészt egy évnél rövidebb élettartamú jég borítja, amelynek vastagsága 0,3-2 méter.

A tengeri jég hirtelen visszahúzódása aggodalomra ad okot, mivel tengeri hőhullámokat idéz elő. A tengeri jég olvadásának mértéke június-júliusban az 1996-os napi 18×102 négyzetkilométerről 2021-re napi 25×103 négyzetkilométerre nőtt.

A 2007-ben, 2012-ben és 2020-ban megfigyelt tengeri hőhullámok alkalmával 3,5 °C, 2,1 °C és 4 °C fokkal emelkedett a felszín hőmérséklete a sokéves átlag fölé.

A 2020-as tengeri hőhullám volt a legsúlyosabb intenzitást és időtartamot tekintve. 103 napig tartott, a csúcshőmérséklet intenzitása elérte a 4 °C-ot a sokéves átlag felett. Egy ilyen esemény kialakulásának valószínűsége emberi eredetű felmelegedés nélkül kevesebb, mint 1 százalék.

A mérsékelt tengeri hőhullámok esetében pedig, amelyek intenzitása 0,5-1 °C között mozog, az üvegházhatású gázok kibocsátása szintén jelentős okként jelenik meg (66-99 százalékos valószínűséggel). Ez azt jelenti, hogy ha az üvegházhatású gázok kibocsátása tovább növekszik, a mérsékelt intenzitású események folyamatosan megismétlődnek.

Az Északi-sarkvidéken tapasztalható tengeri hőhullámok aggodalmat keltettek azzal kapcsolatban, hogy a törékeny ökoszisztéma számára milyen változásokat idézhetnek elő. Drámai következmények jöhetnek létre, például az élelmiszerláncok összeomlása, a halállomány és a biológiai sokféleség csökkenése.