Antarktisz hirtelen olvadása beláthatatlan következményekkel járhat

Annak ellenére, hogy rövid élettartamú eseményekről van szó, sokkal hosszabb távú hatásuk is lehet a világ legnagyobb jégtakaróira, és akár fordulópontok átlépéséhez is vezethet a sarki régiókban.

Nemrég publikáltak egy kutatást, amely a jégtakarók hirtelen változásait vizsgálja. Az IPCC szerint 2100-ra a globális tengerszint 28-100 centiméterrel emelkedik. Ez nagyon széles tartomány. A tengerszint 70 centiméteres további emelkedése sok millió embert érintene. Ez a bizonytalanság részben abból adódik, hogy egyszerűen nem tudjuk, hogy visszafogjuk-e a fosszilis energiahordozókból származó kibocsátásunkat, vagy az eddig megszokott módon folytatjuk-e az üzletmenetet. 

Hirtelen gyorsulások

A tengerszint két fő okból emelkedik. Először is maga a víz nagyon enyhén tágul, ahogy melegszik, és ez a folyamat felelős a teljes várható tengerszint-emelkedés körülbelül egyharmadáért. Másodszor, a világ legnagyobb jégtakarói az Antarktiszon és Grönlandon találhatók, amelyek évről évre olvadnak, ezáltal rengeteg víz kerül a tengerbe. Mivel a jégtakarók és a gleccserek viszonylag lassan reagálnak a melegedő klímára, így a tenger szintje előreláthatólag évszázadokig emelkedni fog.

A tudósok régóta tudják, hogy Grönland és az Antarktisz olvadási ütemének hirtelen felgyorsulása lehetséges, ami jóval nagyobb tengerszint-emelkedést okozhat. Egy vagy akár több méterrel is növekedhet a tengerszint egy évszázad alatt. Ha egyszer a folyamat elindult, azt lehetetlen megállítani.

Bár sok a bizonytalanság afelől, hogy ez mennyire valószínű, van néhány bizonyíték arra, hogy körülbelül 130.000 évvel ezelőtt már megtörtént, amikor utoljára a globális hőmérséklet közel volt a maihoz.

A tengerszint-emelkedés előrejelzésének javításához jobban meg kell értenünk Antarktisz és Grönland jégtakaróinak a viselkedését. Különösen azt kell áttekintenünk, hogy vannak-e olyan időjárási vagy éghajlati változások, amelyeket már felismerhetünk, és amelyek a tömegvesztés hirtelen növekedéséhez vezethetnek.

Az időjárásnak hosszú távú hatásai lehetnek

29 jégtakaró-szakértőből álló nemzetközi csapat áttekintette a megfigyelési adatokból, geológiai feljegyzésekből és számítógépes modellszimulációkból nyert bizonyítékokat, amelynek eredményéről a Nature Reviews Earth & Environment folyóiratban jelent egy tanulmány.

Számos olyan példát találtunk az elmúlt évtizedekből, ahol az időjárási „események” – egyetlen vihar, hőhullám – fontos, hosszú távú változásokhoz vezettek.

A jégtakarók évezredek alatt felhalmozódott hóból épülnek fel, amely aztán fokozatosan összenyomódik és elkezd folyni az óceán felé. A jégtáblák, mint minden gleccser, reagálnak a légkör és az óceán változásaira, amikor a jég érintkezik a tengervízzel.

Ezek a változások néhány óra vagy nap alatt bekövetkezhetnek, de lehetnek hosszú távú változások is. Hónapok évek és évezredek is. A folyamatok pedig különböző időskálán kölcsönhatásba léphetnek egymással, így a gleccser fokozatosan elvékonyodhat és gyengülhet, de stabil marad mindaddig, amíg egy hirtelen esemény miatt gyorsan összeomlik.

Történelmileg a tudósok úgy gondolták, hogy a jégtakarók lassan mozognak, és késve reagálnak az éghajlatváltozásra. Ezzel szemben a friss kutatás azt találta, hogy ezek a hatalmas gleccserjégtömegek sokkal gyorsabban és váratlanabb módon reagálnak az éghajlat felmelegedésére, hasonlóan az éghajlatváltozásra reagáló hurrikánok és hőhullámok gyakoriságához és intenzitásához.

Földi és műholdas megfigyelések azt mutatják, hogy a hirtelen jött hőhullámok és nagy viharok hosszan tartó hatást gyakorolhatnak a jégtakarókra. Például egy 2023 júliusi hőhullám azt idézte elő, hogy a grönlandi jégtakaró felszínének 67 százaléka olvadt egyidejűleg, míg az átlagos júliusi körülmények között ez az arány mindössze 20 százalék. 2022-ben szokatlanul meleg eső esett az Antarktiszon a Conger jégtakarón, ami szinte egyik napról a másikra eltűnt.

Ezeknek az időjárás által vezérelt eseményeknek hosszú távú következményei vannak. A jégtakarók nem egy egyszerű, egységes reakciót követnek az éghajlat felmelegedésére, amikor elolvadnak vagy becsúsznak a tengerbe. Ehelyett változásaikat rövid távú szélsőségek tarkítják.

Például Grönlandon a rövid ideig tartó olvadási időszakok sokkal több jeget és havat olvasztanak el, mint amennyit a következő télen pótlódni tud. Ha nem vesszük megfelelően figyelembe ezt a rövid távú változékonyságot, az azt jelentheti, hogy alábecsüljük, mennyi jég fog elveszni a jövőben.

Mi történik ezután

A tudósoknak prioritásként kell kezelniük a jégtakaró változékonyságával kapcsolatos kutatásokat. Ez jobb jégtakaró-, és óceánfigyelő rendszereket jelent, amelyek képesek rögzíteni a rövid, de szélsőséges időjárási események hatásait.

Ez új műholdakból, valamint felszíni megfigyelési adatokból fog származni. Jobb számítógépes modellekre is szükség lesz arra vonatkozóan, hogy a jégtakarók hogyan reagálnak az éghajlatváltozásra. Szerencsére már létezik néhány ígéretes globális együttműködési kezdeményezés.