Hollandia évekkel előrébb jár: már most teljesítik a 2030-as uniós levegőtisztasági célokat

A számok szerint 2024-ben a legfontosabb légszennyezők, így például a nitrogén-oxidok és a szálló por kibocsátása már a következő évtized közepétől életbe lépő határértékek alatt maradt. Ez főként annak köszönhető, hogy a járművek az elmúlt húsz évben egyre tisztábbá váltak, a közlekedésből származó kibocsátások pedig drasztikusan csökkentek.

A légszennyező anyagok károsak az egészségre és a természetre: a nitrogén-oxidok és a finom részecskék mélyen behatolhatnak a légutakba, hozzájárulva az asztma és más légzőszervi megbetegedések kialakulásához, hosszabb távon pedig szív- és érrendszeri problémákhoz is vezethetnek. Mivel az EU az egyes szennyezők kibocsátásának maximumát a 2005-ös szintekhez viszonyítva határozta meg, így például a nitrogén-oxidok esetében 2020-ra 45 százalékos, 2030-ra pedig 61 százalékos csökkentést írt elő. Az adatokból azonban kitűnik, hogy Hollandia már 2020 óta az akkor érvénybe lépett uniós plafon alatt tartja a kibocsátásokat, és 2024-re minden fő légszennyező esetében a 2030-as szintek alá is került.

A légköri szennyezőanyagok változása

A részletes statisztikák szerint a nitrogén-oxidok kibocsátása 2005 és 2024 között folyamatosan mérséklődött: míg 2005-ben 396 millió kilogrammot tett ki, addig 2024-re 151,8 millió kilogrammra esett vissza. Ez a több mint 60 százalékos csökkenés döntően a közlekedéshez köthető. A közúti járművek egyre szigorúbb előírásoknak köszönhetően egyre kevesebb szennyező anyagot bocsátanak ki, a személyautók és teherautók tisztább technológiái, valamint a gyorsan terjedő elektromos járművek hozzájárultak a folyamatos visszaeséshez. Míg 2005-ben a közlekedés 204,7 millió kilogramm nitrogén-oxidot bocsátott ki, addig 2024-re ez az érték alig haladta meg a 78 millió kilogrammot. Hasonló mérséklődés figyelhető meg az iparban, az energiaszektorban és a mezőgazdaságban is, bár kisebb arányban.

A finom részecskék (PM2.5) kibocsátásában viszont más a kép: míg 2005-ben a közlekedés volt a legnagyobb forrás, addig 2024-re a háztartások kerültek előtérbe, elsősorban a fatüzelésű kályhák és kandallók miatt. A háztartások kibocsátása ugyan csökkent az elmúlt két évtizedben, de sokkal lassabb ütemben, mint a közlekedésé. Ezért ma már a lakossági tüzelés jelenti a legnagyobb kihívást ezen a téren. A közlekedésből származó részecskeszennyezés ugyanakkor a szigorú előírások és a részecskeszűrők elterjedése miatt meredeken visszaesett, így a 2005-ös több mint 28 millió kilogrammos értékről 2024-re alig 13,5 millió kilogrammra csökkent.

A grafikonok egyértelműen mutatják a trendeket: az öt fő légszennyező – nitrogén-oxidok, illékony szerves vegyületek, ammónia, kén-dioxid és finom részecskék – kibocsátása 2005 óta szinte minden évben csökkent, és mára minden esetben a 2030-ra előírt szint alatt van. A leglátványosabb csökkenés a kén-dioxidnál történt, amely 2005-ös 67,8 millió kilogrammról 2024-re mindössze 15,7 millió kilogrammra esett vissza, vagyis alig egynegyedére. Az ammónia és az illékony szerves vegyületek mérséklődése lassabb, de szintén folyamatos volt, és ezek kibocsátása is a jövőbeni uniós határértékek alatt mozog.

A holland eredmények azt mutatják, hogy következetes szabályozással és technológiai fejlődéssel lehetséges hosszú távon és fenntartható módon csökkenteni a légszennyezést. A közlekedési szektor átalakulása kulcsszerepet játszott ebben a folyamatban, de a jövőben a háztartások kibocsátásának további visszaszorítása jelentheti a legnagyobb feladatot. Hollandia ezzel nemcsak teljesítette, hanem jóval előre is hozta az uniós előírások elérését, példát mutatva arra, hogyan lehet hatékonyan kombinálni a szigorú környezetvédelmi szabályokat és az innovatív technológiákat a levegőminőség javítása érdekében.