A Mount Everest csak domb a Naprendszer legmagasabb hegyeihez képest

A Föld legmagasabb pontja, a Mount Everest a maga 8849 méteres magasságával az emberiség számára mindig a „világ tetejét” jelentette. Ám a Naprendszer távlataiba tekintve ez az óriás hirtelen kicsiny törpévé válik a kozmikus méretekhez képest.

Frissen közzétett tudományos grafikák látványosan mutatják meg, hogy az alacsonyabb gravitáció, a víz és szél hiánya, valamint az egészen eltérő geológiai folyamatok más égitesteken sokkal magasabb hegyek kialakulását teszik lehetővé.

A Mars óriása: Olympus Mons – háromszor magasabb, mint az Everest

A Naprendszer legmagasabb ismert hegye a Mars felszínén található Olympus Mons, egy hatalmas pajzsvulkán, amelynek magasságát 22 és 26 km közé becsülik. Ez háromszor magasabb, mint a Mount Everest, és akkora területet foglal el, mint egész Franciaország.

A titka a Mars alacsony gravitációjában rejlik – mindössze a földi gravitáció 38 százaléka –, amely lehetővé tette, hogy a láva évmilliókon át egymásra rakódjon, anélkül, hogy a hegy összeomlott volna saját súlya alatt. A vulkán tetején található hatalmas, 60 km széles  és 80 km hosszú kaldera lenyűgöző látvány.

Az aszteroidák és holdak is rejtenek gigantikus hegyeket

A második helyen a Rheasilvia-kráter központi csúcsa áll a 4 Vesta aszteroidán, amely 20–23 km magasra emelkedik, átmérője pedig nagyjából 200 km. Ez a formáció egy hatalmas meteoritbecsapódás nyomán keletkezett, és a tudósok szerint még az Olympus Monsnál is magasabb lehet, bár a pontos mérések nehezek az aszteroida szabálytalan alakja miatt.

Hasonlóan látványos a Szaturnusz Iapetus holdjának egyenlítői hegyvonulata is, amely 20 km magas gerincekkel szeli ketté az égitestet. A kutatók szerint ez a különös forma ütközések és tektonikus mozgások eredménye lehet.

 Jégből, lávából és kőzetből emelt csúcsok

De találunk még jópár magas hegycsúcsot, hegyláncot az univerzumban. A Jupiter Io nevű holdján az Boösaule Montes-hegység csúcsai majdnem 18 km magasra nyúlnak, amit a felszín állandó tektonikus aktivitása hozott létre. A Mars másik óriása, az Ascraeus Mons 14,9 kilométer magas. A Plutón található Tenzing- és Baret Montes hegyvonulatai pedig jégből épülnek fel – ezek 6–11 kilométer magasra emelkednek, metánból és vízjégből állnak, amely a rendkívül hideg körülmények között kőzetkeménységű.

Kozmikus perspektíva

Ezek az égitesteken található kolosszusok emlékeztetnek arra, mennyire sokszínű és szélsőséges a Naprendszer geológiája. Míg a Földön a víz, a légkör és az erózió folyamatosan formálja és „lecsiszolja” a hegyeket, addig más bolygókon és holdakon stabilabb, időtlenül megmaradó hegyláncok születnek.