Tűzgyűrű az Antarktisz felett: ritka napfogyatkozás volt látható

Lélegzetelállító égi jelenség ragyogta be 2026. február 17-én az Antarktisz jeges fennsíkját: a Concordia kutatóállomás fölött gyűrűs napfogyatkozás rajzolta az égre a tökéletes „tűzgyűrűt”. A különleges pillanatot mindössze néhány szerencsés kutató láthatta a Föld egyik legzordabb vidékén.

A jelenség helyi idő szerint 19:47-kor (12:47 CET) érte el csúcspontját, amikor a Hold pontosan a Nap középpontja elé siklott. A teljes takarás helyett azonban csak a Nap pereme maradt látható – vékony, izzó fénygyűrűként. A csillagászok ezt a fázist annularitásnak nevezik, amely ezúttal mindössze két percig tartott, miközben a részleges napfogyatkozás összesen körülbelül két órán át volt megfigyelhető.

Forrás: ESA

Gyűrűs napfogyatkozást csak a Föld egy keskeny sávjából lehet teljes egészében megfigyelni. Ezúttal ez a sáv az Antarktisz egy apró szeletére esett, így a Concordia Research Station személyzete a világ azon kevesek közé tartozott, akik a Napot tökéletes tűzkarikává alakulni láthatták. Más régiókból csupán részleges fogyatkozás volt észlelhető.

Az eseményt nemcsak a felszínről figyelték: az European Space Agency egyik műholdja, a Proba-2 a Föld körüli pályáról is rögzítette a jelenséget, egyedülálló perspektívát kínálva az árnyék mozgásáról.

A Concordia állomást a francia és az olasz antarktiszi kutatási program működteti. A bázis 1100 kilométerre fekszik a partoktól, 3200 méteres tengerszint feletti magasságban. Bár jelenleg nyár van az Antarktiszon, az „enyhe” nappali csúcshőmérséklet így is csupán –29 °C volt. A Nap ilyenkor közel 20 órán át a horizont felett marad.

Hamarosan azonban drámai fordulat következik: májustól augusztusig a Nap egyáltalán nem kel fel, és a kutatóállomás négy hónapra teljes sötétségbe borul. A téli időszakban a hőmérséklet –80 °C alá is süllyedhet, a személyzet pedig teljes elszigeteltségben, külső segítség nélkül él.

Az extrém körülmények miatt a Concordia a hosszú távú űrmissziók egyik legfontosabb földi modellje. Az European Space Agency minden évben orvost küld az állomásra, hogy vizsgálja, miként alkalmazkodik az emberi szervezet a felborult fényciklushoz, az izolációhoz és az összezártsághoz – olyan kihívásokhoz, amelyek egy jövőbeli hold- vagy marsutazás során is kulcsfontosságúak lehetnek.