A bálnák vajon az éghajlat-változás nyertesei lesznek?

A bálnák a világ legnagyobb állatai, lenyűgöző hatalmasságuk. Egy új tanulmány szerint azonban még a család legnagyobb állatának is túl kicsi a túléléshez szükséges mérete.

A kutatók a „rorqual bálnákat” tanulmányozták, a bálnák egy csoportját (beleértve a kék bálnát is), amelyeknek egyedi étkezési szokásaik miatt nagyoknak kell lenniük. Az élelmet az úgynevezett „tömbszűrős táplálásnak” nevezett mechanizmuson keresztül gyűjtik össze. Mélyre merülnek, és hatalmas mennyiségű vizet szívnak magukba, a benne úszkáló élőlényekkel együtt. Ezután a szájuk tetején lévő speciális szűrőszerkezet segítségével leszűrik az ennivalót.

A tanulmányozott bálnák legkisebb élő fajának, az antarktiszi bálnának legalább 4,5 méteresre és 1-2 tonna súlyúra kell nőnie, hogy eleget tudjon enni a túléléshez.

A kutatócsapat kamerákat és érzékelőket tartalmazó tapadókorongokat rögzített az antarktiszi bálnák hátára. 437 órányi tájékozódási és mozgási adatokat naplóztak és elemeztek, hogy étkezési szokásaikat összehasonlítsák a krillekkel táplálkozó púpos és kékbálnák táplálkozási arányával, hogy azonosítsák a lehetséges méretkorlátokat.

A Stanford Egyetem, a Duke Egyetem és a Kaliforniai Egyetem tudósai szerint a bálnáknak a túléléshez elérendő minimális méret megértése azért is fontos, hogy következtetni lehessen arra, milyen hatással lesz rájuk az éghajlatváltozás.

Ahhoz azonban, hogy ezt a kapcsolatot megteremtsük, először meg kell értenünk, hogy ezek a nagytestű állatok miért ragaszkodtak a látszólag nehézkes táplálkozási szokásokhoz. Kiderült, hogy a bálnák ebbe a csoportjába tartozó legkisebb fajok is hatékonyabban táplálkoznak, mint a kisebb, de nem szűrős módszert használók.

“A nagyobb, szűréssel táplálkozó bálnák, amelyek arányosan több vizet képesek elnyelni kortyonként, mint a kisebb bálnák, evolúciós előnyben voltak kisebb társaikkal szemben, így a Föld történetének legnagyobb állatai születtek” – olvasható a Stanford University News cikkében.

Ezenkívül a krill, az általuk zsákmányolt kis rákfélék könnyű hozzáférhetősége lehetővé tette ezeknek a bálnáknak a „gigantizmusát”. Mikor a nagy bálnák egyre több zsákmányt tudtak kiszűrni, az a gigantizmus növekedését eredményezte, mert valószínűleg az őskori óceánok krillekben gazdagok voltak, ami kedvezett táplálkozási stílusuknak.

De a krillek elpusztulhatnak, ahogy az óceánok felmelegednek, és élőhelyeik változásokon mennek keresztül az éghajlatváltozás miatt. Előfordulhat, hogy a méretük és más fiziológiai mintázatok által korlátozott bálnák nem alkalmazkodnak jól a változó környezethez, és a kihalás fenyegeti őket.

Attól függően, hogy a krill hogyan boldogul, bizonyos bálnafajok nyernek vagy veszítenek a jövő óceánjaiban – mondta a tanulmány vezető szerzője, Jeremy Goldbogen, a Stanford Doerr School of Sustainability, óceánokkal foglalkozó docense.