A múlt kibocsátásai 2500-ig melegíthetik a Földet

A szén-dioxid különleges üvegházhatású gáz: egy része a kibocsátás után évtizedekig, évszázadokig, sőt bizonyos hányada akár évezredekig is a légkörben maradhat. Emiatt a kibocsátások megszüntetése nem jelenti azt, hogy a Föld azonnal visszatér a korábbi éghajlati állapotához.

Erre világít rá a Washingtoni Egyetem két kutatójának, Dargan Friersonnak és Lauren Henrie-nek a frissen megjelent tanulmánya, amely a PLOS Climate folyóiratban látott napvilágot. A kutatók a Carbon Majors adatbázis 178 szereplőjének történelmi kibocsátásait vizsgálták, majd klímamodell segítségével egészen 2500-ig előre szimulálták azok hatását.

Több mint ezermilliárd tonna szén-dioxid

A Carbon Majors adatbázis olyan nagy olaj-, földgáz-, szén- és cementtermelő vállalatokat, állami tulajdonú cégeket és egyes állami szereplőket tartalmaz, amelyekhez az általuk kitermelt vagy értékesített fosszilis energiahordozók felhasználásából származó kibocsátások is hozzárendelhetők. Az adatbázis 1854-ig visszamenőleg tartalmaz adatokat.

A vizsgált kibocsátók a kutatók számításai szerint 1854 és 2024 között összesen mintegy 1,29 ezermilliárd tonna szén-dioxidnak megfelelő kibocsátásért voltak felelősek. Ennek jelentős részét időközben elnyelték a természetes szén-dioxid-nyelők, elsősorban az óceánok és a szárazföldi ökoszisztémák, de a kibocsátások hatása nem tűnik el nyomtalanul.

A kutatók ezért nem egyszerűen azt számolták ki, mennyi szén-dioxid maradna a légkörben, hanem azt is megvizsgálták, mekkora hőmérsékleti eltérés tulajdonítható ezeknek a történelmi kibocsátásoknak.

2500-ban is maradna a hatás

A FaIR nevű egyszerűsített klímamodell több különböző jövőbeli kibocsátási pályát futtatott le egészen az évezred végéig. Az egyik számításban a kutatók eltávolították a modellből a Carbon Majors 2024-ig visszamenő kibocsátásait, majd összehasonlították az eredményt a tényleges kibocsátásokat tartalmazó szimulációkkal.

Az eredmény különösen hosszú időtávon érdekes. A legalacsonyabb jövőbeli kibocsátási pálya esetén a 178 nagy kibocsátó múltbeli tevékenységéhez köthető felmelegedés 2500-ban még mintegy 0,45 Celsius-fok lehet. A magasabb kibocsátási forgatókönyvben ez az érték körülbelül 0,31 Celsius-fok.

Elsőre furcsának tűnhet, hogy a magasabb kibocsátású jövőben kisebb ez a konkrét érték. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a további szén-, olaj- és gázfelhasználás mérsékelné a korábbi kibocsátások hatását. A magyarázat a szén-dioxid sugárzási hatásának nemlineáris természetében keresendő: ugyanakkora mennyiségű többlet-CO₂ más háttér-koncentráció mellett eltérő mértékben növeli a felmelegedést. Eközben a magas kibocsátású forgatókönyvekben természetesen maga a teljes globális felmelegedés is jóval nagyobb.

Nem lehet egyszerűen „visszacsinálni”

A tanulmány egyik fontos üzenete, hogy a klímaváltozásnak van egy rendkívül hosszú tehetetlensége. Ha a kibocsátások egyik napról a másikra drasztikusan visszaesnének, az éghajlati rendszer nem állna vissza azonnal az iparosodás előtti állapotba.

A kutatók szerint a múltbeli kibocsátásokhoz kapcsolódó melegítő hatás több évszázadon keresztül fennmarad, és emiatt a korábban a légkörbe juttatott üvegházhatású gázok a jövő éghajlati kockázataira is hatással lehetnek. A vizsgálat ugyanakkor nem azt állítja, hogy a jövőbeli kibocsátások már nem számítanak: éppen ellenkezőleg, minél több új üvegházhatású gáz kerül a légkörbe, annál nagyobb lesz az összesített felmelegedés.

A szerzők azt is hangsúlyozzák, hogy a számítások modellalapú becslések, ezért különösen a nagyon távoli jövőre vonatkozó értékeket jelentős bizonytalanság övezi. A szimulációk ugyanakkor jól mutatják azt az alapvető fizikai folyamatot, hogy a ma kibocsátott szén-dioxid nemcsak a következő évtizedek, hanem évszázadok éghajlatát is befolyásolhatja.