Elveszíthetjük a homokos tengerpartokat

A part menti veszteség az emberek által létrehozott “merev” szerkezetű építményekre utal, amelyek megváltoztatják a természetes tájat, potenciálisan akadályozva a partvonal visszahúzódását és a homokos strandok szárazföldi irányú eltolódását. Ezek az építmények közé tartoznak például partfalak, kikötők, utak, autópályák, épületek, vasútvonalak, állomások vagy más városi építmények.

A Nature folyóiratban megjelent tanulmány szerint a part menti területeket meg kell védeni az eróziótól és az áradásoktól, mivel az 1950-es évek óta gyorsan nőtt a partok felé vándorló népesség. Ez új építményeket és ennek következtében a strandok beszűkülését eredményezte.

A Bengáli-öböl után Nyugat-, és Közép-Európa következik, amely a második legnagyobb part veszteséget mutatja 68 százalékkal, majd a Földközi-tenger következik 65 százalékkal. Észak-Amerika nyugati partvidéke és Kelet-Ázsia 61, illetve 50 százalékot mutat. Például az észak-kaliforniai Santa Cruzban egy támfal előtti teljes homokos strand erodálódott a hullámok miatt.

A partvonal fokozatos elvesztésének folyamata a partfal vagy beépítés előtt, jól dokumentált az Egyesült Államok Atlanti-óceán partjának gátszigetei mentén, valamint a hawaii Oahu partjainál is.

Ezeknek a régióknak a többségében a part menti infrastrukturális beruházások jelentősek, ami szükségessé teszi a mérnöki építmények védelmét.

A kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy a 21. század végére a globális homokos partvidék nagy részén odaveszenek a strandok.

Földrajzilag a legtöbb veszélyeztetett homokos strand Észak-Amerika keleti részén, Dél-Amerika északi részén, a Földközi-tengeren, a Bengáli-öbölben, Nyugat-Afrikában és Délkelet-Ázsia régióiban található. A mesterséges építményeket Dél-Amerika északi részének partjaihoz találták a legközelebb, ezt követi a Karib-térség, Ausztrália déli része, Nyugat-Afrika és Új-Zéland. Az összes régióban átlagosan 56 méteres távolságra volt a parttól az első építmény. A legszélesebb erodálható homokos strandokkal rendelkező régiók Észak-Amerika északkeleti részén, Dél-Amerika északnyugati részén, Közép-Ausztráliában, Dél-Ázsiában és Északkelet-Afrikában találhatók.

A tanulmány arra is rámutatott, hogy a megszilárdult partvonalak és a homokos strandok legnagyobb része súlyos strandvesztéssel néz szembe. A magas jövedelmű országoknak ugyanis megvannak a forrásai a part mentén további építmények létrehozására és fenntartására, ami a jövőben további strandveszteségekhez vezethet.