Már az eső sem ment meg minket? Alapjaiban változott meg az aszály természete

A Nature Reviews Earth & Environment szakfolyóiratban frissen közzétett elemzés szerint 2025 végére a Föld szárazföldi területeinek mintegy 30 százalékát sújtotta aszály. Ez a szám az 1990-es években mért 10 százalékos átlagnak a háromszorosa!

Már nem csak az eső hiánya a gond

A kutatás legfontosabb megállapítása nem is az érintett terület nagysága, hanem az aszály természetének megváltozása. Korábban a szárazságot egyértelműen a csapadék elmaradása (meteorológiai deficit) okozta. Mostanra azonban a folyamat átalakult egy úgynevezett „párolgási kényszer” által vezérelt mintázattá.

Mit jelent ez a gyakorlatban? A globális felszíni hőmérséklet 2025-ben a harmadik legmagasabb volt a mérések kezdete óta. A rendkívüli hőség miatt a légkör „szomjasabbá” vált, és sokkal intenzívebben szívja ki a nedvességet a talajból és a növényzetből.

Ez azt eredményezi, hogy még átlagos mennyiségű csapadék mellett is kialakulhat súlyos aszály, mert a forróság gyorsabban elpárologtatja a vizet, mint ahogy az utánpótlás érkezne.

Hat éve tartó példátlan krízis

A 2025-ös év a hatodik legszárazabb év volt 1950 óta. Bár a 2020 és 2024 közötti extrém csúcsokhoz képest némi enyhülés mutatkozott, az adatok egy aggasztó trendet igazolnak: a világ immár hat egymást követő évben maradt a kritikus 30 százalékos küszöb felett vagy annak közelében.

A szakértők szerint ez nem egy átmeneti anomália, hanem ez az új alapértelmezett állapot. A La Niña jelenség átmeneti hűtő hatása sem volt képes megtörni ezt a hosszú távú folyamatot.

Egyetlen kontinens sem maradt érintetlen

Az aszály 2025-ös lábnyoma minden lakott kontinenst elért, de a hatások eltérő módon jelentkeztek:

• Európa: Nyugat-Európa 1884 óta az egyik legsúlyosabb hőhullám-aszály eseményét élte át, különösen az Egyesült Királyságban volt rekordmértékű a tavaszi-nyári szárazság.

• Ázsia: A „világ víztornyaként” ismert Tibeti-fennsík veszélybe került. A csökkenő hófelhalmozódás és a destabilizálódó víztározás milliárdok vízellátását fenyegeti. Iránban több nagyváros, köztük Teherán is a „Day Zero” (a csapok elapadásának napja) küszöbére sodródott.

• Afrika: Elefántcsontpart, Ghána és Uganda térségében az évek óta tartó aszály súlyos élelmezésbiztonsági válságot okozott.

• Amerika: Az Amazonas-medence és a Pantanal mocsárvidék vízszintje évtizedes mélypontra süllyedt, miközben Észak-Amerikában a hőség és a páratartalom hiánya miatt hatalmas erdőtüzek pusztítottak.

Mi vár ránk?

A kutatók szerint a 2025-ös adatok egyértelmű üzenetet hordoznak: a globális vízkörforgás alapjaiban változott meg. A jövőben a vízügyi tervezésnél már nem elég a csapadékmennyiséget figyelni; a növekvő hőmérséklet okozta párolgás olyan tényezővé vált, amely alapjaiban írja felül a mezőgazdaság, az energiatermelés és az ivóvízellátás biztonságát.

A globális felmelegedés miatt már akkor is kiszárad a föld, ha közben esik az eső. Ez az „új normális”.