Miért mondjuk, hogy “kutya meleg” van?!

Egy ókori hiedelemmel van összefüggésben a “kutya meleg van” kifejezés, nem pedig az elviselhetetlenül nagy melegben lihegve árnyékban fekvő kutyák miatt mondjuk. Más nyelvekben is fel lehet lelni ennek nyomát (“dogs days”).

Egyiptomban a Szíriuszra, a legfényesebben ragyogó csillagra már korán felfigyeltek a csillagászok. Visszatérése az égboltra a Nílus évi áradásának az előjele volt.
Görögországban az elviselhetetlenül meleg napok kezdetének előjele volt. Úgy gondolták, hogy a Szíriusz megsokszorozza a Nap erejét és egyaránt hatással van emberre, állatra és növényre. A Szíriusz 23-szor fényesebb, mint a Nap és 546000-szer távolabb van tőlünk, így hatása valójában elenyésző a Nap sugaraihoz képest.

Tehát ilyenkor semmi különösebb teendő nincs a kutyákkal, nem is ünnepeljük a kutyák napját, bár manapság már mindennek van napja, így akár a kutyáknak is lehetne.
Tehát a kutya meleg van a Síriusra, a kutya csillagra utal és a nyári égbolton elfoglalt helyével van összefüggésben.

A kutya csillagképe (Canis Major) üldözi Lepust a nyulat.

Az ókori görög és római időkben a csillagoknak nagy jelentőségük volt. A kutya (meleg) napok késő júliusban kezdődtek, mikor a Sirius a Nap előtt kelve kezdte meg útját a nyári égbolton. Ezzel egy időben az év legmelegebb időszaka kezdődött. De nem csak a meleget, elvadult kutyákat, rossz szerencsét, letargiát, a lázat és a katasztrófákat is ennek a csillagnak tulajdonították. Homérosz Iliászában a Sirius megjelenésével szerencsétlenséget és háborúkat hozták összefüggésbe.

A kutya meleg van az angol köztudatba csak 500 éve került be, mivel ekkor fordították le angolra. Azonban az emberek már elfelejtették az eredeti jelentését, a származását a kifejezésnek.

De vajon igazuk volt a görögöknek? Tényleg ez a legmelegebb része az évnek, amikor a Sirius látható?

Nem, valójában nem…

Az északi féltekén köztudottan átlagosan a július-augusztusi időszak a legmelegebb része az évnek. Azonban évről évre a legmelegebb időszak változó, mikor következik valójában be. Ezen kívül a földrajzi szélességtől függően a csillagászati kutyák napjai is máskor következnek.
Például Athénban a Szíriusz augusztus közepén jár az égen. Tőle délebbre ez korábban következik be (Egyiptomban július 3. és augusztus 11. között), északabbra pedig később.

Egy másik oka is van, hogy nem jár együtt a meleg a Szíriusszal: A csillagok a mi naptári évszakainktól függetlenül járnak az éjjeli égbolton.
A Föld forgástengelyének dőlészöge is változik időről időre. Így a Föld egy lassuló pörgettyűre hasonlít, aminek a tengelye lassulva köröket ír le, mondhatni imbolyog, mielőtt megállna.

A naptár mindig ugyanazokhoz az eseményekhez van igazítva. Azonban a csillagok a Föld tengelyével együtt imbolyognak. 50 évente az égbolt 1 fokkal elcsúszik.

Ez azt jelenti, hogy az ókori görögöknek más volt a kutyameleg, mint nekünk. Ez azt is jelenti, hogy ez az asztrológiai esemény több ezer évvel ezelőtt nem is nyáron történhetett.

26000 év alatt a kutyák napja teljesen körbejárta az eget. 16000 évvel ezelőtt tehát ez az asztrológiai esemény, hogy a Szíriusz a Nappal kelt, tél közepén volt.

Tehát akkor kutya hideg volt, olyan hideg, hogy a kutyák a tűz mellé ültek melegedni. Valójában a kutya csillagképnek semmi köze nincs ahhoz, hogy itt nálunk milyen meleg van.