Rosszul kezelték az USA történetének legnagyobb olajszennyezését

A  Deepwater Horizon olajfúró toronynál használt kémiai diszpergálószerek nem tették jobbá a világot. Nem állította meg az olaj szétterjedését és többet ártott, mint használt. A Mexikói-öbölben az egykori torony tíz kilométer sugarú körzetéből származó minták felhasználásával egy kutatócsoport elemezte a kőolaj legtoxikusabb összetevőit: policiklusos aromás szénhidrogéneket vagy PAH-kat. A katasztrófa bekövetkezését követően több, mint 2 millió liter diszpergálószert injektáltak a kútfejbe, de így is jelentős mennyiségű olaj jutott a felszínre a publikált tanulmány szerint.

A tanulmány azt is kimutatta, hogy a diszpergálószerek nem kapcsolódtak a mélyben az olajcseppekhez. Ehelyett közel 1700 méter mélyen a nyomás segített eloszlatni az olajat mikrocseppecskékre. A diszpergáló szerek hatástalanok és feleslegesek voltak, a tanulmányról szóló sajtóközlemény szerint. Ahogy a korábbi tanulmányok kimutatták, az olajos szennyeződések sokáig fennmaradtak a kútfejet lezárva. Az új tanulmánya szerint a felhasznált kémiai diszpergens, a Corexit még növelte is az ökológiai károkat. Csökkentette a folt növekedését gátló természetes olaj-lebontó baktériumok mennyiségét és növelte az olaj toxicitását.

A BP Deepwater Horizon olajfúrója 2010. április 20-án felrobbant. A robbanásban és a tűzben meghalt 11 munkást és további 17 sérült meg. 800 millió liter nyersolaj került a tengerbe 87 napon keresztül. Ez volt az USA történetének legnagyobb olajkatasztrófája.