Télen nagyobb a szívinfarktus kockázata

A Los Angeles-i Jó Szamaritánus Kórház kutatói négyévnyi halálozási adatot vizsgáltak különböző éghajlatú területeken: Kaliforniában, Texasban, Arizonában, Georgiában, Washingtonban, Pennsylvaniában és Massachusettsben. A vizsgálati időszakban az összes halálozás és a szív-érrendszeri eredetű halálozás mindegyik területen 26-36 százalékkal nőtt a téli időszakban a nyárhoz viszonyítva.
A kutatókat az lepte meg a leginkább, hogy az összes halálozás és a szív-érrendszeri eredetű halálozás a hét különböző éghajlatú területen rendkívül hasonlónak bizonyult.

A földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül ugyanaz a minta mutatkozott: télen sokkal több halálozás következett be, mint nyáron.
A kutatást vezető Bryan Schwartz elmondta, mivel az alacsonyabb hőmérsékletet általában a halálozás magasabb arányával hozzák összefüggésbe, azt feltételezték, hogy a téli tetőzés nagyobb lesz az olyan hideg éghajlatú területeken, mint Massachusetts állam. Ennek ellenére az eredmények azt mutatták, hogy a halálozási arány mindegyik területen nagyon hasonló, ez pedig azt jelenti, hogy az időjárás elhanyagolható tényező, ha egyáltalán valóban tényezőnek tekinthető.

Dr. Schwartz ezt részben azzal magyarázza, hogy mindenki hozzászokik lakóhelye időjárásához, így a nyár és a tél közötti váltás fontosabb tényező, mint az, milyen mélyre süllyed télen a hőmérő higanyszála. A másik lehetséges ok a télen tetőző influenzás időszak. A légúti fertőzések magasabb aránya is bizonyíthatóan növeli a szív-érrendszeri eredetű halálozás kockázatát.
Évszázadok óta ismert, hogy az érelmeszesedés különleges gyulladás az érrendszerben és arra is voltak adatok, hogy az olyan heveny gyulladással járó fertőzések, mint az influenza ugyancsak szerepet játszhatnak ebben a folyamatban. Az influenza rendkívül agresszív, nagyon könnyen és gyorsan terjed és igen magas, akár 40 C°-ot is elérő lázzal jár. A szívbetegek számára különösen fontos az influenza elleni védekezés, a keringési rendszert ugyanis rendkívüli módon megterheli a vírus által okozott magas láz, a halálozások nagy részéért ilyenkor a keringésösszeomlás felelős, melyet a magas testhőmérséklet vált ki.

Elegendő csupán öt nap alatt tíz fokos hőmérséklet csökkenés ahhoz, hogy négy százalékkal növekedjena gyulladásjelző fehérjék mennyiségée Egy másik fehérje vérszintjének növekedése háromnapos késéssel következik be.

A kutatók hangsúlyozzák, hogy a tapasztalt változások azt jelzik:a koszorúérbetegségben szenvedők nem csak azért kerülnek télen a szívroham ismétlődése szempontjából fokozott veszélybe, mert a hideg reflexes úton szűkíti az ereket és ez kiváltja az anginás mellkasi fájdalmat, sőt esetleg a szívinfarktust, hanem mert a hosszútávú, kedvezőtlen hatások gyorsítják fel az érkárosítás folyamatát hidegben.

És mivel a koszorúérbetegség háttere lassú, gyulladásos folyamat: ez az érelmeszesedés lényege. Az utóbbi időben a vérből több, gyulladásjelző fehérjét sikerült kimutatni és ezek mennyiségéből következtetni lehet az érbetegség mértékére, előrehaladottságára.