Az óceánok és az éghajlatváltozás

Az óceánok alapvető meghatározói az éghajlati rendszernek; a Föld termosztátjaként és szállítószalagjaként működnek. Az óceán elnyeli és átalakítja a napsugárzás jelentős részét, hőt és vízgőzt bocsát a légkörbe. Óriási vízszintes és függőleges óceáni áramlatok cirkulálják a hőt gyakran több ezer kilométeren keresztül, így globális és helyi szinten is alakítják a Föld időjárását és éghajlatát. Az elmúlt években sorra születnek tanulmányok az óceán-légkör kölcsönhatások feltérképezésére, az óceán és az éghajlatváltozás összefüggéseinek feltárása.

Ma már egyértelmű bizonyítékok állnak rendelkezésre arról, hogy a Föld felszínének 70%-át borító óceánoknak rendkívül sokat köszönhetünk a melegedés féken tartásában. A hatalmas víztömeg az üvegházhatású gázok okozta hőtöbblet több mint 90 százalékát elnyeli és tárolja, így megvéd minket a klímaváltozás miatt bekövetkező, még nagyobb hőmérséklet-növekedéstől. Ennek azonban nagy ára van, mely több színtéren is éreztetni fogja hatását.

Az emberi tevékenység következtében egyre növekvő üvegházgáz-koncentráció miatt rekord meleg az óceánok vize és a víz egyre savasabbá válik. A melegebb óceáni vizekben csökken a vízrétegek keveredése, és ezzel együtt az oxigén- és a tápanyag-ellátottság a tengeri élet számára. 2020-ban rekord aktívnak bizonyult az Atlanti-óceáni hurrikánszezon, emellett az Indiai-óceán és a Csendes-óceán ázsiai térségében is sok pusztító vihar fejlődött. Még decemberben is alkalmasak voltak a feltételek trópusi ciklon kialakulásához. A rendkívüli mennyiségű vihar létrejöttében kulcsszerepet játszott a normálnál jelentősen magasabb vízhőmérséklet.

Tanulmányok szerint 2100-ra az óceánok – a rendszer nagy tehetetlenségéből adódóan – az elmúlt 50 évben felvett hő 2-4-szeresét veszik majd fel még akkor is, ha a globális átlaghőmérséklet emelkedése 2 fok alatt marad, és 4-7-szeresét, amennyiben a kibocsátások tovább növekednek (IPCC).

Jelentős károkat szenved az óceáni élővilág, megváltoznak az óceáni áramlatok, továbbá a felvett hőtöbblet, az emelkedő vízhőmérséklet a tengerszint növekedését is magával hozza. A tengerszint a 20. század folyamán körülbelül 15 centiméterrel emelkedett; az emelkedés a gleccserekből származó olvadékvíznek, a melegebb tengervizek hőtágulásának és a grönlandi és antarktiszi jégtakarók olvadásából származó vízbevitelnek köszönhető. A tengerszint a következő évszázadokban is tovább emelkedik majd. Az IPCC előrejelzései azt mutatják, hogy a tengerszint emelkedése 2100-ig elérheti a 30-60 centimétert még akkor is, ha az üvegházhatású gázok kibocsátása jelentősen csökken, és a globális melegedés jóval 2 fok alá korlátozódik. Ha azonban az üvegházgáz-kibocsátás változatlanul folytatódik, a növekedés 60 és 110 centiméter között lehet. Számos part menti település tűnhet el a térképről.

A globális népesség 40%-a él a partvidék 100 kilométeres körzetén belül. Rendkívül nagy szükség van a part mentén lakók védelmére a természeti erőkkel szemben. Egyre jelentősebbek azon kutatások, melyek az egyes események kölcsönhatásainak előrejelzését helyezik előtérbe – és nem kizárólag a soron következő időjárási eseményt igyekeznek meghatározni.

A 2021-es Meteorológiai Világnap is a fenti téma köré szerveződött; címe: “Az óceánok, éghajlatunk és az időjárás”. A meteorológus közösség világszerte minden évben március 23-án ünnepli a Meteorológiai Világnapot, mely az 1950-ben életre hívott Meteorológiai Világszervezet (World Meteorological Organization; WMO) megalapításának fordulója. Az idei esemény célkitűzései között említhetjük Földünk hatalmas vizeinek, az óceánok szerepének köztudatba hozását – az emberi tevékenység hatását mérsékelni igyekvő, hatalmas rendszer határait feszegetjük az éghajlatváltozás féken tartásával kapcsolatos, egyre égetőbb teendők elodázásával.