Hogy alakulnak ki a jégkorszakok?
2021. november. 29 17:31Ma már olyan szerencsések vagyunk, hogy időnként belekóstolhatunk, milyenek is lehettek az átlagos körülmények az utolsó gleccsermaximum idején.
Egy új kutatás szerint a globális átlaghőmérséklet 7,8 °C volt az utolsó jégkorszak idején. Eközben a poláris örvény (más néven polárfront) a maihoz képest sok szélességi fokkal délebbre tolódott el. A hideg körülmények drámai és lenyűgöző következményekkel jártak a krioszférában (összes tartósan fennmaradó hó-, és jégtakaró) az egész Földön. Több tíz méterrel a tengerszint feletti kontinentális jégtömegek jöttek létre. Napjainkban a sarki örvény déli eltolódása miatt jönnek létre azok a hideg körülmények, melyek a keményebb teleket hozzák létre. Ezek a körülmények a legutóbbi glaciális maximum idején normálisak voltak.
Az elmúlt években a poláris örvény kifejezést már nem kizárólag a hivatásos meteorológusok használják, hanem a nagyközönség is. A poláris örvény kifejezést gyakran egy kicsit visszaélve használják, de ez minden bizonnyal olyan dolog, ami felkelti az emberek figyelmét. A poláris örvény változékonysága valójában az Egyesült Államokat és Európát érintő legnagyobb hideghullámok fő kiváltója. De mi is az a poláris örvény?
A meteorológiában a poláris örvény egy állandó alacsony nyomású terület közvetlenül az Északi-sark felett. Ez egy nagy forgó örvény, hideg levegővel, amely mindkét sarki régiót körülveszi. Ez a légköri jelenség, amely a Föld körül áramlik, örvényt kelt (zárt izobárok, megközelítőleg kör alakúak és koncentrikusak), ha az Északi-sark felett elhelyezkedő megfigyelő szemléli.
Az utolsó jégmaximum az utolsó jégkorszak legutóbbi időszakára utal, amikor a jégtakarók a legnagyobb kiterjedésűek voltak. Az alábbi képen az északi féltekén az utolsó gleccsermaximumhoz rekonstruált jégtakarók és gleccserek eloszlása látható.
A jégkorszakok okai jól ismertek, és nagyrészt csillagászati okokra vezethetők vissza. Az excentricitás, a tengelydőlés és a precesszió változásai ciklikus ingadozást eredményeznek a Földet érő napsugárzásban. Ezáltal erősen befolyásolják a Föld éghajlati mintáit. A hullámzás időszakonként, amikor hatásuk fázisban van, 100 ezer évenként eljegesedést okoz.
A Föld tengelye 26 ezer évenként teljesít egy precessziós ciklust. Az elliptikus keringési pályának 22 ezer éves ciklusa van. Ezenkívül a Föld tengelye és a pályasík normálja közötti szög periodikusan 22,5 ° és 24,5 ° között változik, 41 ezer éves időtartammal.
E három típusú keringési ciklus együttes hatása befolyásolja a Földet különböző évszakokban elérő napenergia mennyiségét, különösen a magas szélességi fokokon.
A hideg időben a jégkorszakban természetesen megnövekszik a lehulló hó mennyisége. Ráadásul a nyári olvadás is jelentősen csökken. Ennek az a következménye, hogy a hó nem olvad el azokon a rövid nyarakon, amelyeket jóval délebbre tolódott polárfront jellemez.
Ez a hatalmas mennyiségű édesvíz megfagy a kontinentális területeken. A jégkorszak végül segít eltávolítani a légkör vizének egy részét a Föld hidrológiai körforgásából. A legközvetlenebb következmény a tengerszint globális csökkenése.
A poláris örvény a múltban alapvető eleme volt a Föld éghajlat-változásainak, és reagált az éghajlati paraméterek változásaira is. Különösen az elmúlt 2,56 millió évet visszatérő jégkorszakok sorozata és rövidebb interglaciális időszakok jellemezték.
Ma már olyan szerencsések vagyunk, hogy időnként belekóstolhatunk, milyenek is lehettek az átlagos körülmények az utolsó gleccsermaximum idején. Rövid idejű jégkorszaki állapotokat tapasztalhatunk a sarki örvény déli eltolódásának köszönhetően. A sarki örvény rövid időn belül képes elhozni otthonunkba azokat a tipikus állapotokat, amelyekkel a Föld 20 ezer évvel ezelőtt szembesült.