Miért csak a szenet tartjuk az éghajlatváltozás “mumusának”?
2023. május. 18 15:02Miért kellene a nyugati világ országainak szabad utat adniuk a földgáz további felhasználására?
Miért emelik ki a piszkos szenet, amikor az éghajlatváltozásról van szó? Miért nem a földgázt, amely szintén fosszilis tüzelőanyag, és olyan gázokat bocsát ki, amelyek hozzájárulnak a globális felmelegedéshez?
Egyértelmű, hogy a szén elégetése káros az egészségünkre; olyan gázok kerülnek a légkörbe, amelyeket nem szabad belélegeznünk. Ez azért is rossz, mert kis- és közepes méretű ipari kazánok ezreiben égetik el, ahol a szennyezéscsökkentés vagy költséges, vagy lehetetlen szabályozni.
Ezenkívül a szenet energiatermelésre használó hőerőművek növelik a helyi szennyezést, mivel sok blokk elöregedett, nem lehet felújítani, és nem lehet olyan technológiát felszerelni, amely csökkenti a részecske- (PM), a kén-dioxid (SO2) vagy a nitrogén-oxidok (NOx) kibocsátását.
Minden szenet használó iparágat felszólítottak arra, hogy térjenek át földgázra vagy más tiszta tüzelőanyagra. A végső cél az, hogy az iparban és a járművekben növeljék a villamos energia energiafelhasználását, amely tiszta forrásokból, ideális esetben megújuló forrásokból származik majd. Ám időközben a megoldás a földgázra való átállás lett, amely tisztább, mint a szén, ha a helyi levegőszennyezésről van szó. A probléma az, hogy a földgáz ára felfelé ugrott – részben az ukrajnai háború és Európának erre az energiaforrásra való igénye miatt. Gyakorlatilag minden gázszállító tartályhajó most Európába tart, és ez hatással van többek között Délkelet-Ázsia gáz-átállására is.
Miért a szén a “mumus” és nem a földgáz?
A környezetszennyezés tudománya lokálisan és globálisan nem ugyanaz. A szén elégetése szén-dioxidot (CO2) bocsát ki. A földgáz elégetése a CO2 és metán tekintetében a szén kibocsátásának felét bocsátja ki. Ezek nem helyi szennyezők, hanem a légkörben való hosszú élettartamuk miatt fokozzák a felmelegedést.
E szennyező anyagok kibocsátását két különböző technológiai úton csökkenthetjük: az egyik a szén és a gáz felhasználásának csökkentése a hatékonyság növelésével vagy a megújuló energiaforrásokra való átállással. A második az, hogy továbbra is felhasználják az üzemanyagot, de a CO2-t elkülönítik, majd a föld alatt tárolják vagy hasznosítják (szénleválasztás és -tárolás segítségével). Földgáz esetében a metánszabályozás a szivárgások észlelését és a gáz légkörbe jutásának megakadályozását jelenti.
Meg kell értenünk a különbséget a helyi és a globális szennyezési stratégiák között, és nem szabad összekeverni a kettőt. A szén rossz, és a földgáz is, ha az éghajlatváltozásról van szó. Mindkettő stratégiát igényel az átálláshoz, a fokozatos kivonáshoz és a mérsékléshez.
Akkor miért van az, hogy a nyugati világ, amely eddig a piszkos szénre építette gazdaságát, most a gázhoz kötődik álomüzemanyagként? Az EU „zöld üzemanyagnak” nevezte el. Az olaj- és gázipari vállalatok több gázt termelnek ki, mint eddig bármikor az iparág történetében, ezt nevezik szükséges energiaforrásnak.
Valójában ma már amellett érvelnek, hogy a kérdés nem a földgáztól való folyamatos függés, hanem a kibocsátáscsökkentés szükségessége. Energetikai körökben még azt is mondják, hogy a megújuló vagy más zöld üzemanyag felhasználásával előállított zöld hidrogén nem szükséges a zöld átálláshoz.
A földgázból készült kék hidrogén is zöld, ha csökkentik a kibocsátást és megkötik a CO2-t. A hangsúly a csökkentésen van, nem pedig a fosszilis tüzelőanyagok, azaz a földgáz fokozatos kivonásán.
Greg Muttitt és szerzőtársai, a Nature Climate című folyóiratban nemrégiben megjelent tanulmányukban azt tárgyalják, hogy az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) miként becsüli alá a gáz és az olaj felhasználási igények csökkentésének szükségességét. 2030-ra csak 14 százalékkal esik vissza a szén teljes és irreális kivonásához képest, amelynek a következő 10 évben meg kell történnie ahhoz, hogy a hőmérséklet 1,5 °C alatt maradjon.
Arra a következtetésre jutottak, hogy az 1,5°C-os útvonalhoz drasztikus szén-, valamint olaj- és gázkibocsátás-csökkentésre van szükség; és hogy ez az alulbecslés óriási terhet ró a déli szénfüggő országokra.