A klímaváltozás segítette az emberi értelem fejlődését

Hatmillió évvel ezelőtt az emberi ősök elváltak a csimpánzokból és gorillákból álló ágtól. Ez az új ág hominin néven vált ismertté, amely magában foglalja az embereket és a kihalt embertípusokat, valamint közvetlen őseinket, akik már egyenesen tudtak járni. Ez a változás megfelelt az éghajlati változásoknak.

Az éghajlati viszonyoknak köszönhetően egysejtű élőlényekből fejlődtünk ki. Ha a körülmények nem változtak volna, talán csak mikrobák lettek volna az óceánban. Ha úgy tekintünk az életre, mint egy fára, az ágak folyamatosan változtak, míg az egyik ágon egyszer csak az ember is megjelent.

Ha egy populációban fokozatos változások következnek be, és annak egy része olyan régióban él, ahol környezeti változások tapasztalhatók, az új fajokat eredményez.

Kétféle változás létezik: genetikai és fenotípusos (megfigyelhető, fizikai változások). A genetikai változások automatikusan megtörténnek, de ezek nem feltétlenül jelentenek változást az emberi testben vagy a fizikai megjelenésben.

Fizikai változások csak akkor következnek be, ha megváltozik az étrendünk vagy a mozgásunk. Például, ha egy faj kemény táplálékot fogyaszt, nehéz állkapcsot fejleszt ki. Ha úgy alakul, hogy lágyabb ételt fogyaszt, akkor a nehéz állkapocs használhatatlan, és visszahúzódik.

Egyszerűen fogalmazva, ha az éghajlat nem változik, az emberek vagy bármely élőlény nem fejlődik. Amikor az éghajlati viszonyok megváltoznak, változásokat idéznek elő a növényzetben, és ez alakította az emberi evolúciót is.

Az éghajlatváltozás a legdrámaibb változást eredményezte bennünk: az agy méretét. Ez történt a mi nemzetségünkkel, a Homo-val. Az Australopithecus, Paranthropus vagy Ardipithicines nemzetségbe tartozó őseink agymérete majomszerű volt. Olyan éghajlati körülmények között éltek, amelyekhez nem volt szükség nagy agyra. Az étrendjüknek és az életmódjuknak sem volt erre szüksége.

Körülbelül kétmillió évvel ezelőtt drámai éghajlati változások következtek be. A körülmények nem kedveztek az emberi túlélésnek. A vadászó-gyűjtögetőknek mozogniuk kellett, változtatniuk kellett az étrendjükön, kommunikálniuk és stratégiákat kellett kidolgozniuk a vadászathoz. Szerszámokat kellett építeniük a túléléshez. Így az emberek elkezdték többet használni az agyukat, ami befolyásolta a szerv méretét.

Az Australopithecus agykapacitása majdnem megkétszereződött. A mi nemzetségünkben a Homo habilis még mindig alacsonyabb agykapacitással rendelkezett. De a Homo erectus és a Homo heidelbergensis agykapacitása drámaian megnőtt. Ezt láthatjuk a fennmaradt kövületekben. Napjainkban az éghajlatváltozás következtében genetikai változásokat látunk. Ezek a változások lehetővé teszik a magasan fekvő régiókban vagy hidegebb éghajlaton élő emberek számára, hogy extrém körülmények között éljenek.

Például az inuitok évezredek óta úgy fejlődtek, hogy hidegebb körülmények között is boldoguljanak. A tibetiek nagyobb oxigénmegtartó képességgel is rendelkeznek, mivel magasabb tengerszint feletti magasságban élnek, ahol alacsony az oxigénszint. Időbe telik, amíg a genetikai változások fizikailag látható változásokká alakulnak át.

A régészeti felfedezések alapján a fizikai változások általában 500 000 év alatt jelennek meg. A modern ember 300.000-500.000 évvel ezelőtt fejlődött ki. Ez idő tájt különváltunk a Homo heidelbergensis-től. A eidelbergensis és a Homo erectus különválásához csaknem egymillió év kellett. Hasonlóképpen, a Homo neanderthalensisnek is több százezer évbe telt, míg elvált a Heidelbergensistől. Tehát a fizikai változások fokozatosan következnek be, ha az éghajlati változások is lassúak.

Drasztikus változások is előfordulhatnak, de az éghajlati ingadozások több százezer éves ütemben fordulnak elő. Az emberi test összetett, és több millió év kell ahhoz, hogy változások következzenek be. Ezzel szemben a rovarok gyorsabban fejlődnek, ahol a méretben vagy színben bekövetkezett változások rövid időn belül rögzíthetők.

A jelenlegi időszakban új emberi fajok keletkezhetnek, ha egy populáció elszigetelődik. Például, ha az inuitok elszigetelődnek a civilizációtól, és nem lépnek interakcióba vagy keresztezik egymást, akkor fizikailag elkülönülhetnek a többiektől. Általában olyan változásokat látunk, amelyek a populáció változásával kezdődnek, majd ezt követik a fajok és alfajok.

A múltban volt néhány példa. A denisovánok (akik 30.000 évvel ezelőttig éltek Szibériától Délkelet-Ázsiáig) alkalmazkodtak a magas tengerszint feletti magassághoz és az alacsony oxigéntartalmú körülményekhez. Ez a népesség olyan magaslati régiókban élő embereket eredményezett, mint például Tibet.

Genetikai változásokat fogunk látni az európaiakban, ha a meleg és száraz körülmények visszatérnek. Körülbelül 13-14 millió évvel ezelőtt Európában meleg és párás éghajlat volt. Nagyjából 16-18 fajta majom élt a területen. Aztán az éghajlat megváltozott, és Európát hűvösebb hellyé változtatta. Minden majom eltűnt a kontinensről.

Később neandervölgyiek lakták be, akik alkalmazkodtak a hidegebb éghajlathoz. Jóval később belépett a Homo sapiens. Elég okosak voltak ahhoz, hogy alkalmazkodjanak a változó helyzetekhez. Zöldebb legelőkre vándoroltak. Más emberi fajok kihaltak, mert nem tudtak alkalmazkodni. Minden faj a maga környezetében fejlődik és ha ez a környezet a klímaváltozás miatt alapvetően megváltozik, a faj elpusztul vagy elvándorol.

A technológiának és a modern orvoslásnak köszönhetően az emberek megtanultak túlélni. Ha valami kellemetlen történne az éghajlati ingadozások miatt, minden lehetőség megvan rá, hogy megkerüljük. Az éghajlatváltozás közvetlen következményeként az emberiség kihalásától nem kell tartanunk.