Mikroműanyag = időzített bomba

Ha kortyol egyet a műanyag kulacsból, az több, mint a szomjoltás – a mikroműanyagokat is megissza (az 5 mm-nél kisebb méretű műanyag részecskéket). Műanyag lévén ezek a részecskék nem bomlanak le olyan könnyen, és idővel felhalmozódnak a testünkben – ezt a folyamatot  bioakkumulációnak nevezik. Noha még nincs egyértelmű bizonyíték a mikroműanyagok és a súlyos betegségek között, a kutatókat egyre jobban aggasztják, azok szervezetünkre gyakorolt ​​hosszú távú hatásai. Ennek az aggodalomnak a kulcsa a műanyaggyártás során használt rengeteg vegyi anyag, amelyek közül néhányat már összefüggésbe hoztak súlyos betegségekkel.

A mikroműanyagok jelenléte az emberi székletben azt sugallja, hogy  mindennapi életünk során ki vagyunk téve mikroműanyagok terhelésnek. Megtalálták az utat az élelmiszerláncba, ami élelmiszerbiztonsági kérdéseket vet fel.

A palackozott vízben is jelen vannak világszerte. A palackozott vízben lévő mikroműanyagokat vizsgáló tanulmányok a legtöbb esetben 1 milliméternél kisebb részecskeméretről számoltak be, amelyek a palack anyagából, a palacknyakból és a kupakból szabadulnak fel.

A palack anyagából származó részecskék színe átlátszó, míg a kupakokból származó részecskék kék vagy zöld színűek.

A legmagasabban kimutatott műanyag polimer a polietilén-tereftalát (PET), amelyet mind a palack anyagának, mind a kupakjának gyártására használnak.

A tanulmányok arra is bizonyítékot szolgáltatnak, hogy a palackozott vízben található mikroműanyag több tényezőnek köszönhető. Például a szállítás közbeni fizikai stressz, a palackok rázása és a gyártóüzemekben a palackokba történő nagynyomású víz befecskendezése során jut a palackba ilyen szennyezés. Ezen kívül a tárolás során fellépő hőhatás is gyorsítja a töredezési folyamatot.

Az újrafelhasználható PET-palackok több mikroműanyag részecskéket tartalmaznak, mint az egyszer használatos PET-palackok. A palackok gyakori nyitása és zárása a súrlódás miatt több részecske képződését is okozza.

A kritikus kérdés továbbra is megválaszolatlan: milyen mértékben veszélyeztetik az emberi egészséget a palackozott vízben található mikroműanyag részecskék? A kutatók számos hipotézist dolgoztak ki mind a fizikai, mind a kémiai veszélyekkel kapcsolatban.

Egyetlen publikált tanulmány sem vizsgálta közvetlenül a műanyag részecskék emberre gyakorolt ​​hatását. Az egyetlen létező kutatás olyan laboratóriumi tesztekre támaszkodik, amelyek sejteket vagy emberi szöveteket tesznek ki mikroműanyagok hatásának, vagy rágcsálókat alkalmaznak.

Az Egészségügyi Világszervezet szerint csak az 1,5 mikrométernél kisebb részecskeméretű mikroműanyagok tudnak felszívódni a szervezetünkben oldhatóságuk miatt, és közvetlenül kiválasztódni.

Így a palackozott vízből lenyelt mikroműanyag részecskék (<1,5 μm) képesek átvándorolni a bélfalon, és eljutni a test különböző szöveteihez, beleértve a beleket, a májat és a nyirokcsomókat. A sejtekbe vagy szövetekbe jutó apró részecskék (<1,5 μm) irritálhatják a tüdőszövetet, ezzel gyulladást, hosszú távon pedig akár rákot okozva. Ezeknek a részecskéknek az emberi szövetekben történő felhalmozódása kémiai toxicitással függ össze. A gyártás során használt vegyületek, például lágyítók, stabilizátorok és pigmentek a mikroműanyagokból szabadulhatnak fel, és a véráramban átjuthatnak testünkön.

Ezeket a vegyi anyagokat olyan egészségügyi problémákkal hozták kapcsolatba, mint a gyulladás, a genotoxicitás (gének károsításának képessége), az oxidatív stressz és a gyomor-bél traktus károsodása.

A palackozott víz csomagolóanyagaiból felszabaduló vegyi anyagokat ma az endokrin rendszert (belső elválasztású mirigyek) károsító vegyi anyagoknak (EDC) ismerik, amelyek súlyos egészségügyi problémákat okozhatnak, beleértve a rákot és a fejlődési rendellenességeket.

A mikroműanyagoknak az emberi egészségre gyakorolt ​​hosszú távú hatásai még nem teljesen ismertek, de a kutatás folyik. Nyilvánvaló, hogy potenciális veszélyt jelentenek, és lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy korlátozzuk a mindennapi életben való kitettségünket.

Abban az esetben, ha palackozott vizet használ elsődleges ivóvízforrásként, törekedjen arra, hogy minimalizálja a palackok remegő mozgását, valamint a palack szükségtelen kinyitását és zárását.

És nem ajánlott a műanyag vizes palackok újrafelhasználása. Az újrahasználat növeli a belső felület kopásának sebességét, további mikroműanyag részecskék szabadulnak fel a palack belső felületéről.

Az is elengedhetetlen, hogy a palackokat hűvös és száraz helyen tároljuk, hogy minimálisra csökkentsük hőnek és napfénynek való kitettségüket. A napfény felgyorsíthatja a palackok lebomlását – törékennyé/törékenyebbé válnak –, ami több mikroműanyag-részecskék felszabadulásához vezet.

Ezen kívül a hő hatására ezek a PET-palackok vegyi szennyező anyagokat, például lágyítószereket is kioldanak, amelyek szennyezhetik a vizet. Ezek a vegyszerek, például a ftalátok és a biszfenol A (BPA), nagy mennyiségben fogyasztva károsak az emberi egészségre.