Reggeli köddel jelezte az ősz, hogy itt van

A Föld felszínén kialakult felhő a köd. A köd a levegő páratartalmának egyik megjelenési formája. Lényegében olyan réteges felépítésű felhő, melynek alapja a földfelszínt éri. A köd a levegőben állandóan jelen levő vízgőz, vagyis páratartalom kicsapódási formája. A levegő ilyenkor annyira lehűl, hogy hőmérséklete megközelíti a harmatpontot, és ennek következtében a páratartalom kicsapódik. A kialakuló vízcseppecskék mérete mintegy a milliméter ezredrésze, ezért lebegnek a levegőben.
Köd esetén a látótávolság 1 km-nél kisebb.

A lehűlés oka a felszín kisugárzása, azaz a talaj hűti le a felette található légréteget (ez történt ma reggel is). Az áramlási köd (a lehűlt talaj fölé meleg légtömeg érkezik) pedig főleg télen alakul ki.
A gyakorlatban akkor beszélünk ködről, ha a levegő nedvességtartalma olyan magas, hogy a látástávolság 1 km alá csökken. Köd minden évszakban előfordulhat, de télen a leggyakoribb. Ködképződéskor a levegő nedvességtartalma már annyira telített, hogy nem tudja megtartani a felesleges nedvességet, ezért az kicsapódik.