Miért fontosak a szén-dioxid kvóta megbeszélések a bonni klímakonferencián?
2023. június. 06 10:07A szén-dioxid piacok, a 2023. június 5. és 15. között, a németországi Bonnban folyó klímaváltozási konferencia kulcsfontosságú vitatémái.
A bonni konferencián technikai részletek egyeztetése történik, amely fontos előkészülete az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezmény 28. konferenciájának (COP28), amelyet 2023 decemberében rendeznek meg az Egyesült Arab Emírségekben.
A COP27, amelynek tavaly Egyiptom adott otthont, egy veszteség- és káralap létrehozásához vezetett, amelyről több, mint három évtizede tárgyaltak.
A bonni konferencia előmozdítja azt a munkát, hogy a Párizsi Éghajlati Egyezmény 6. cikke értelmében az országok hogyan működhetnek együtt nemzetileg meghatározott hozzájárulásaik teljesítése érdekében. A Világbank adatai szerint az országok több, mint 66 százaléka szén-dioxid-kibocsátási egységek felhasználásával tervezi teljesíteni a klímacéljait.
A szén-dioxid piacok olyan kereskedelmi rendszerek, amelyekben szén-dioxid-kibocsátási egységeket adnak el és vásárolnak.
A Párizsi Megállapodás 6. cikke a szén-dioxid-kibocsátási egységek kereskedelmével foglalkozik. A 6.2. pont lehetővé teszi az országok számára, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésével kereskedjenek, a 6.4. pont pedig piacot hoz létre e csökkentések kereskedelmére az ENSZ felügyelete alatt álló országok között.
A jóváírások egy tonnányi szén-dioxid-egyenértéket jelentő tanúsítványok, amelyek légkörbe történő kijutását megakadályozták (kibocsátáscsökkentés), vagy eltávolították a légkörből (CO2-elvonás). Előállíthatók olyan projektekből, mint az erdők helyreállítása, a megújuló energiaforrások létrehozása, az ipari gázok kezelése stb.
2021-ben a glasgow-i COP26-on a felek létrehoztak egy szabálykönyvet a szén-dioxid piacokra vonatkozóan – ennek megvalósítása hat évbe telt. A szabálykönyv azonban még korántsem teljes. A tárgyalóknak még ki kell dolgozniuk a piac felépítését és azt, hogy a kibocsátáscsökkentésről hogyan kell beszámolni – mondta Vladislav Malashevskyy, a YOUNGO, az UNFCCC hivatalos ifjúsági választókerületének tagja.
Mi várható Bonnban?
A 6. cikk (2) bekezdésének bonni vitája értelmében a Tudományos és Technológiai Tanácsadó Kisegítő Testület (SBSTA) további szabályokat fog javasolni az országok közötti együttműködés elősegítésére. Ez magában foglalja a legkevésbé fejlett országok és a fejlődő kis szigetállamok különleges körülményeinek megvitatását, a kibocsátósok nemzetközi cseréjével és átruházásával (ITMO) kapcsolatban, amely egy kereskedelmi egység. Az ITMO kereskedelem lehetővé teszi az országok számára, hogy ITMO-kat vásároljanak más országokból.
Azzal a kérdéssel is foglalkoznak, hogy mikor kell az információkat bizalmasan kezelni a mérséklési erőfeszítések, azok átadása és felhasználása tekintetében. A vita más napirendekre is kiterjedne, például a megfelelő kiigazításokra, valamint az ITMO-k engedélyezésének és használatának folyamatára.
A 6.4. cikkelyre vonatkozó megbeszélés pedig magában foglalja a tavaly Sarm-el-Sejkben kidolgozott szabályokkal, módozatokkal és eljárásokkal kapcsolatos további munkát. A megbeszélések három fő szempontra összpontosítanak:
1. Annak meghatározása, hogy a 6. cikk (4) bekezdése hatálya alá tartozik-e a „kibocsátás elkerülése” (jóváírások olyan projektekhez, amelyek célja az erdőirtás megakadályozása vagy kevesebb olaj és gáz kitermelése) és a „megőrzés javítása” (amely részben a földhasználat kibocsátását is magában foglalhatja).
2. A nemzetközi nyilvántartás és más nyilvántartások közötti kapcsolat sajátosságainak megállapítása. A nyilvántartó egy központi számviteli és jelentési platform.
3. A fogadó feleknek a 6.4. cikk (4) bekezdése szerinti kibocsátáscsökkentési (A6.4ER) nyilatkozataihoz szükséges információk kezelése. A nyilatkozatban definiálják, hogy az adott ország megköveteli-e az A6.4ER-t saját nemzeti vállalásaihoz vagy egyéb célokra.
Mire kell még törekedni?
A glasgow-i nemzetközi együttműködés szabálykönyvének elfogadása után a 6. cikkről folytatott megbeszélések visszafogott hangot öltöttek, elsősorban az eljárási és technikai kérdésekre összpontosítva. Mivel azonban egyre nagyobb az érdeklődés az éghajlat-politikai célok piacokon keresztül történő megvalósítása iránt, a felek is érdekeltek abban, hogy egyértelműbbé váljon a 6. cikk teljes körű alkalmazása.
A 6. cikk (2) bekezdésével kapcsolatban eddig végzett munka lehetővé tette az országok számára, hogy megkezdjék a keretrendszer végrehajtását, Svájc több országgal írt alá kétoldalú megállapodásokat, Ghána pedig megadta a Svájc által használandó ITMO-k első számú engedélyét. A cikk megvalósítása érdekében biztosított előíró keret azonban további tisztázásra szorul, hogy megválaszolja azokat a kérdéseket, amelyek arra vonatkoznak, hogy az országok hogyan jelentsék be a mérsékléssel kapcsolatos információkat, és milyen információk közzétételére lenne szükség.
A felügyeleti szervnek számos megoldatlan napirenddel kell foglalkoznia, mint például a módszertan kidolgozása, a nyilvántartások (beleértve a teljes infrastruktúrát is) megszervezése és a szén-dioxid-eltávolításnak minősülő tevékenységek tisztázása a 6. cikk (4) bekezdésének működéséhez.