Holtfa, az élet bölcsője

Sokan ismerjük Tony Wolf Mesél az erdő című, szinte már klasszikusnak számító gyerekkönyvét, melyben egy hatalmas, vihar által kidöntött fa új életre kel: dolgos, szorgos harkályok preciz munkájának eredményeképp öt helyes kis lakás készül, mely otthont ad többek közt az egérlányoknak, a sünöknek, cickánynak, és még a vakond is jól jár, mert övé a pince. Bármilyen meglepő, a valóság is hasonlóképp fest – már, ha hagyjuk érvényesülni a természetet.

Egy holtfa láttán valószínűleg az élet az, ami utoljára eszünkbe jut, sőt; legtöbben talán idegenkedünk a látványától, hiszen rendezetlennek, nem odavalónak tűnhet. Nem véletlen, hogy így vélekedünk, mivel a holtfa látványa sajnos szokatlan: az elmúlt sok-sok évtized hibás gyakorlatának eredményeképp kifejezetten kevés holtfával találkozhattunk erdei túráink során, és mindössze az elmúlt években indult érzékelhető változás e téren. Egyre több tanulmány bizonyítja, hogy a holtfák szerepe óriási a biológiai sokféleség megőrzésében, sőt, az erdők ellenállóképessége és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodása is nagyban függ jelenlétüktől.

A holtfa egész táplálékláncok alapját képezi. A mikroszkopikus lebontó szervezetek, gombák, kétéltűek, xilofág (elpusztult fákban, cserjékben vagy a még élő egyedek elpusztult részeiben élő) rovarok kisebb gerinceseknek és madaraknak nyújtanak táplálékot, melyek ragadozó emlősök és nagyobb madarak étlapján szerepelnek, az odvas famatuzsálemek pedig költő- és búvóhelyükként szolgálnak. A Pilisi Parkerdő írása szerint a holtfák eltávolítása nagyban károsítaná az erdők biodiverzitását, az erdei ökoszisztéma sokszínűségét, hisz a felsorolt fajok mindegyike hasznos feladatot lát el az erdő működésében.

Az odúk kialakításában kiemelt szerep jut a harkályoknak, akárcsak a mesében – mivel rengeteg odúlakó faj (madarak, denevérek) az elhagyott harkályodúkat használja élőhelyül; írja kiadványában a WWF. A magyarországi erdei madárfajok 35%-a odúlakó, ide tartoznak például a légykapófélék, a csuszkák, a fakuszok és a cinegék. A 11 európai harkályfaj közül egy kivételével mindegyik holtfába vájja fészekodúját, és legalább tíz európai bagolyfaj hasznosítja a faodvakat. Sok fajuk számára a holtfa különösen télen nélkülözhetetlen; például a nagy tarkaharkály téli táplálékát 97%-ban a tuskókban vagy kidőlt fákban élő rovarok adják. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület meggyőző példaként a fehérhátú fakopáncsot hozza fel, mely Magyarországon csak olyan erdőkben fordul elő, ahol kiemelkedően sok holtfa van.

A holtfa segít a beavatkozásmentes, természetes egyensúly fenntartásában, az erdő önszabályozásában. Tévhit, hogy betegségek táptalaja; a holtfa éppen gátolja például szúpopulációk túlzott elszaporodását, mivel rengeteg ragadozónak és parazitának ad élőhelyet, így sokkal összetettebb táplálékhálózat alakul ki. A fellelhető táplálékforrás miatt stabilan megjelennek olyan madárfajok is, melyek meggátolják a kártevő rovarok túlszaporodását. 

Az erdei életközösség egyensúlya nagyban függ a különböző korhadtsági fokú álló és fekvő holtfa jelenlététől.Az erdei vízfolyásokban és állóvizekben felhalmozódó holtfa speciális víztereket alakít ki, amelyek számos vízi élőlénynek szolgálnak élőhelyül. Megakadályozza a talajeróziót, stabilizálja a felszínt, a vízfolyásokban lassítja a víz levonulását, ezáltal csökkenti az árvízveszélyt.  

A holtfa segít az aszályos periódusokban is. A holt faanyag képes szivacsként nedvességet átmenekíteni a csapadékszegény időszakokra, ezáltal víztartalékot biztosít a növényzetnek, emellett a rajta megtelepedett zuzmók és mohák segítségével természetes vízraktározó és talajalakító hatásai érvényesülnek. Fenntartja az erdő produktivitását azáltal, hogy szerves anyagot, nedvességet, tápanyagot és mikroélőhelyet biztosít.

Holtfa a Tisza partján Tiszacsegénél. A fényképet Baráth Enikő, a Kiderül.hu munkatársa készítette.

A Tisza partján, Tiszacsegénél áll a fenti matuzsálem. Életében számos generáció hűsölt árnyékában, és szerencsére holtában is az életet szolgálhatja. Minél több, hasonló példára lenne szükség.