Rekordalacsony a jégborítottság a Nagy-tavakon

A Nagy-tavak jégtakarója egymás után immár a második évben marad el jelentősen az évszakban szokásos átlagtól, amelynek nagyjából a tavak kiterjedésének 53 százalékát kellene borítania. Február 11-én a tavaknak csak 2,7 százalékát borította jég. Az Erie-tó és az Ontario-tó lényegében jégmentes volt, amely történelmi mélypontot jelent. Ez a szokatlanul enyhe decembernek tulajdonítható, amely az egész régióban uralkodó volt.

A decemberi időjárás döntő szerepet játszik a jégviszonyok alakulásában. Az elmúlt években több december is átlagon felüli hőmérséklettel zárult, az idei pedig különösen enyhe volt. A hideg idő hiánya pedig késlelteti a jegesedést. A Nagy-tavak régiójában Minnesota, Wisconsin és Michigan az eddigi legmelegebb telén van túl. Eközben New Yorkban, Pennsylvaniában és Ohióban is a legenyhébbek között szerepel az idei év.

Januárban ugyan előfordult néhány hűvösebb periódus, de ezek nem voltak elég hosszúak ahhoz, hogy a jégtakaró érdemben növekedni tudjon. A hónap harmadik hetében ugyan elérte a 15-20 százalékot, de újra csökkenésnek indult ezt követően. Általában a jégtakaró mérete február végén, március elején éri el a maximumát, ami a teljes tófelület nagyjából 53 százalékát fedi le az 1973-ban kezdődött mérések átlaga alapján. Az elmúlt 50 évben azonban a jég mennyisége éventizedenként körülbelül 5 százalékkal csökken, ami 25 százalékos csökkenést jelent a kezdetek óta. A jégszezon hossza is jelentősen csökkent, számítások szerint 27 nappal lett rövidebb.

A jég elmaradását olyan éghajlati körülmények befolyásolják, mint az El Nino, vagy egyéb nagytérségű folyamatok, amelyek az enyhe csendes-óceáni levegőt észak felé szállítják. Az emelkedő hőmérséklet miatt a jégmentes időszakban is melegebb a víztömeg, amely tovább súlyosbítja a jéghiányt. Bár ezúttal az El Nino is közrejátszott, az utóbbi években enélkül is enyhébbek voltak a telek, ezek pedig negatívan befolyásolták a jég mennyiségét. Az Egyesült Államok kontinentális részén egyébként is felmelegés figyelhető meg, de ez a Nagy-tavak részén a legdrámaibb.

A jégnek fontos szerepe van a tóvidék ökoszisztémájában és gazdaságában is. Az ott élő fajok életének fontos részét képezi a fagyott időszak, a mikrobáktól a nagyobb testű állatokig. A legtöbb vihar és erőteljes hullámzás a késő őszi és téli időszakban jellemző, amikor a parti jég fontos ütközőként viselkedik a hullámokkal szemben, megvédve a partot az eróziótól és a partmenti infrastruktúra károsodásától. Az ilyen jégmentes teleken, mint az idei volt, a part sokkal sebezhetőbbé válik.

Az alacsony jégtakaró számos turisztikai és rekreációs ágazatot is érint, mint például a jéghorgászat, vagy a szabadtéri sportok. Többek között elmaradt az egyik legkedveltebb kutyaszánverseny is.

A Nagy-tavakról készült műholdas felvételek a NOAA (amerikai nemzeti meteorológiai szolgálat) GOES-16 műholdjától származnak.

Forrás: NOAA

Borítókép: Getty Images