Sivatagi por Magyarországon, tényleg egyre többször érkezik hozzánk?

A válasz több tényező együttállásából adódik: átalakuló időjárási mintázatok, éghajlati változások és még a technológia fejlődése is közrejátszik. 

Először is, gyakoribbá váltak azok az időjárási helyzetek, amelyek délről, délnyugatról meleg, porban gazdag levegőt szállítanak fölénk. A Földközi-tenger nyugati és középső területei fölött kialakuló, kimélyülő ciklonok frontjai erős délies áramlást generálnak. Ilyenkor az Észak-Afrika fölötti erős felszínközeli szelek felkapják a finom port és 2–5 km magasra repítik. A por, mint egy nagy “szállítószalagon” a Földközi-tenger felett áthúzódva a Balkánon át a Kárpát-medencébe érkezik. A hosszú út nem akadály: a porszemcsék finom frakciója napokig lebeghet, majd a frontátvonulásokkal járó leáramlás vagy a csapadék (az úgynevezett „saras eső”) juttatja a talajra.

Sivatagi portól opálossá váló táj

Másodszor, a Szahara és a Szahel térségében az átlag feletti hőmérséklet és az ismétlődő aszályok szárazabb, fedetlenebb talajt eredményeznek, amelyet a kialakuló porviharok könnyebben „felszippantanak”. A porforrások szezonális aktivitása is módosul: a tavaszi időszak korábban indul, a sarkvidéki hidegörvény gyengülése pedig több olyan időjárási helyzetet teremt, amikor délies áramlás alakul ki Közép-Európában. 

Harmadrészt, a Kárpát-medence sajátosságai segítik a por „leszállását”. Az Alpok peremén gyakran megfigyelhető a földközi eredetű, poros levegő átbukása és leáramlása. A medence-helyzet kedvez a rétegződésnek, ezért akár napokig opálos, vagy narancs színű az ég, majd egy este alatt minden autó homokszínű lesz egy hidegfront átvonulásakor..

Végül érdemes megemlíteni az „észlelési” faktort is. Az elmúlt évtizedekben jelentősen javult a műholdas és modellalapú megfigyelés (aeroszol-optikai vastagság, por-koncentráció előrejelzések), és sokkal gyorsabban terjednek a poros naplementékről készült fotók is. Így nemcsak több az esemény, de több alkalommal is értesülünk róla.