A NASA állandó bázist tervez a Holdon

Az amerikai űrügynökség a jövő héten mutatja be részletesen a „Moon Base” nevű tervét, amely már nem egyszerű holdraszállásokról, hanem egy állandó holdi infrastruktúra kiépítéséről szól. A washingtoni sajtótájékoztatón a NASA vezetői új küldetésekről, ipari partnerekről és a Hold déli pólusára tervezett bázis első elemeiről beszélnek majd.

A projekt jelentősége abban áll, hogy a NASA szemmel láthatóan szakít az Apollo-korszak logikájával. Az 1960-as és 70-es évek holdprogramja rövid expedíciókra épült: az űrhajósok leszálltak, mintákat gyűjtöttek, zászlót tűztek ki, majd hazatértek. Az új terv viszont már arról szól, hogyan lehet hónapokig vagy akár éveken át működő emberi jelenlétet fenntartani egy idegen égitesten.

A NASA igazgatója, Jared Isaacman szerint „ezúttal nem a zászlók és lábnyomok a cél, hanem az, hogy ott maradjunk.”

A tervek alapján a Hold déli pólusa válhat az emberiség következő célpontjává. Nem véletlenül ezt a régiót választották. A tudósok szerint a pólus környékének örök árnyékban lévő krátereiben vízjég található — ez pedig kulcsfontosságú erőforrás lehet. A vízből ivóvíz, oxigén és akár rakétaüzemanyag is előállítható, vagyis a Hold részben saját magát láthatná el.

A NASA elképzelése meglepően ambiciózus. A kiszivárgott részletek szerint a következő hét évben közel 20 milliárd dollárt költhetnek a programra, amelyhez mintegy 80 indításra, holdkompokra, nyomás alatt működő holdjárókra és még egy nukleáris energiaellátó rendszerre is szükség lehet.

Az egész program gerincét az Artemis-küldetések adják. Az Artemis II már idén történelmi mérföldkő lett: először repült újra ember a Hold körül az Apollo óta. A következő évek küldetései fokozatosan készítenék elő a tényleges holdbázist.

Közben egyre inkább kirajzolódik, hogy a Holdért új globális verseny indul. Az Egyesült Államok mellett Kína is saját holdi kutatóállomást tervez, miközben magáncégek — köztük a SpaceX és a Blue Origin — gyakorlatilag a NASA stratégiai partnereivé váltak. A holdkutatás már nem kizárólag állami projekt, hanem egyre inkább vegyes, részben kereskedelmi infrastruktúraépítés.

És ezzel új kérdések is megjelentek. Kié lesz a Hold nyersanyaga? Lehet-e „holdgazdaságot” építeni? Hol húzódnak a nemzetközi jog határai? Egy friss tudományos tanulmány már arra figyelmeztet, hogy a Hold jövőbeli kihasználása kulturális és etikai konfliktusokat is okozhat, különösen az őslakos közösségek nézőpontjából, amelyek számára a Hold spirituális jelentőségű.

A technológiai kihívások közben szinte science fictionbe hajlanak. Kutatók már holdi GPS-rendszeren dolgoznak, amely lézerekkel navigálná a jövő holdjáróit és űrhajóit. Más fejlesztések autonóm bányászatot, sugárzásvédett lakómodulokat vagy föld alatti menedékeket vizsgálnak.

A NASA számára azonban a Hold valójában csak a következő lépcső. Az ügynökség nyíltan úgy tekint a holdbázisra, mint egy Mars-főpróbára. A cél nem pusztán a Hold meghódítása, hanem annak megtanulása, hogyan lehet embereket életben tartani távoli, ellenséges környezetben hosszú időn át.

A nagy kérdés most már nem az, hogy visszatér-e az ember a Holdra. Hanem az, hogy amikor legközelebb megérkezik, vajon tényleg épít-e ott egy második otthont.