Példátlan, ami a Velencei-tónál történt: ilyet még egyikünk sem láthatott

A Kárpát-medence éghajlati sajátosságai miatt a Velencei-tó vízszintje évtizedekig egy jól kiszámítható, természetes ritmust követett. A téli-tavaszi időszakban – a csapadéknak és a hóolvadásnak köszönhetően – jellemzően kora tavaszra alakult ki az éves maximum, míg a nyári és kora őszi hónapokban a forróság és a felerősödő párolgás hatására 30–60 centiméteres természetes apadás ment végbe. A rendszerbe azonban évtizedekkel ezelőtt egy időzített bombát rejtettek, amikor a tó maximális vízszintjét 170 centiméterben határozták meg. Ezáltal a tó védtelené vált a több éven át húzódó aszályos időszakokkal szemben.

Kiszáradt strand Velencén, 2026. szeptember 6-án. Fotó: Fülöp Andrea

A klímaváltozás hatásai önmagukban is súlyosak, ám a helyzetet drasztikusan súlyosbította a mesterséges vízpótlás megszűnése. Korábban a Velencei-tó rendelkezett egy hatékony “biztonsági hálóval”: a két szomszédos víztározó (a Pátkai-tározó és a Zámolyi-tározó) hivatott arra, hogy tartalékként szolgáljon, és szükség esetén pótolja a hiányzó vizet a kritikus, aszályos időszakokban. Ezek a tározók évtizedekig sikeresen segítettek elkerülni, hogy a tó ilyen drasztikus mélypontra süllyedjen. Az elmúlt években azonban mindkét tározót leengedték – részben műszaki, biztonsági, illetve vízminőségi okok miatt –, így a tó elveszítette a legfontosabb mesterséges védvonalát.

A Velencei-tó vízháztartása azonban már korábban, 2021 környékén látványosan megtört.

Az utóbbi években a tartós csapadékhiány, a száraz telek és az extrém forró, aszályos nyarak kombinációja felborította az egyensúlyt. A tó nem tud már megfelelően feltöltődni a hidegebb hónapokban, így évről évre alacsonyabb bázisról indulnak a nyári apadások. Már a 2023-24-es erős El Nino csapadéktöbblete sem tudta feltölteni a tavat. A párolgási veszteség és az extrém száraz időjárás kombinációja 2026-ben akkora vízszintcsökkenést okozott, amelyet a mérések kezdete óta még sosem tapasztalhattunk. A február 20-ai 84 centiméteres szintről 80 centimétert apadva október 5-re 4 centiméterre csökkent a vízszint az agárdi hivatalos vízmércén. Ekkora vízszintcsökkenés még egyetlen évben sem történt a mérések kezdete óta.

Ez azt jelenti, hogy a tó teljes vízkapacitásának több, mint fele tűnt el kevesebb, mint 8 hónap alatt!

A két víztározó kiesésével a Velencei-tó lényegében magára maradt a felgyorsult klímaváltozás és a fokozódó vízhiány szorításában. A tavaszi csúcsok elmaradása, a megcsappant utánpótlás és a mesterséges tartalékok hiánya együtt hozták létre azt a példátlanul kritikus állapotot, amellyel a tó jelenleg szembesül. A történelmi adatsorok azt mutatják: a tó természetes megújuló képessége önmagában már nem elegendő, és a jövőben fenntartható, komplex vízgazdálkodási stratégiákra lesz szükség ahhoz, hogy megmentsük Magyarország harmadik legnagyobb természetes tavát.