A második legmelegebb szeptemberen vagyunk túl, a tengerek is rekordot döntöttek

A Copernicus Éghajlatváltozási Szolgálat (C3S) adatai szerint a globális átlaghőmérséklet 16,27 Celsius-fok volt, ami 0,82 fokkal haladta meg az 1991–2020-as időszak szeptemberi átlagát. Ennél melegebb szeptembert eddig csak 2023-ban mértek.

Az iparosodás előtti, 1850–1900-as időszakhoz viszonyítva a globális átlaghőmérséklet 1,63 fokkal volt magasabb. Ezzel augusztus után másodszor fordult elő egymást követő hónapokban, hogy a havi eltérés meghaladta a másfél fokot. Ez önmagában még nem jelenti a Párizsi Klímaegyezmény hosszú távú hőmérsékleti korlátjának végleges átlépését, hiszen az a több évtizedes átlagra vonatkozik. A havi adatok azonban jól érzékeltetik, milyen közel kerültünk ehhez a határhoz.

Európában is kitartott a nyári forróság

A kontinens számára a szeptember sem hozott érdemi enyhülést. Európa egésze a harmadik legmelegebb szeptemberét élte át, Nyugat-Európában pedig a 2023-as rekorddal holtversenyben alakult a legmelegebbnek a hónap. A nyugat-európai átlaghőmérséklet 2,51 fokkal haladta meg az 1991–2020-as szeptemberi átlagot.

A szokatlan meleghez sokfelé száraz idő társult. Az Ibériai-félsziget, Franciaország, Olaszország, a Nyugat-Balkán és Görögország egyes térségeiben a szárazság tovább erősödött vagy nagyobb területre terjedt ki a nyár után. A folyók vízhozamán is meglátszott a csapadékhiány: a Rajna, a Duna, a Visztula, valamint a Garonne és a Dordogne egyes szakaszain szeptemberi rekordalacsony értékeket mértek. A kis vízállás a hajózást, a mezőgazdaságot és a vízellátást is nehezítette.

A hónap végén érkező esők helyenként enyhítették az aszályt, máshol viszont áradásokat okoztak, többek között Franciaország és Spanyolország egyes részein. Észak- és Északkelet-Európa, valamint Törökország bizonyos területei eközben az átlagosnál csapadékosabbak voltak.

A felszíni hőmérséklet anomáliái és szélsőségei 2026 szeptemberében. A színkategóriák az 1991–2020-as referencia-időszak hőmérsékleti eloszlásának percentiliseit jelölik. A szélsőséges („leghidegebb” és „legmelegebb”) kategóriák az 1979–2026 közötti időszak szeptemberi értékeinek rangsorolásán alapulnak. | Forrás: ERA5. C3S/ECMWF.

Rekordmeleg óceánok, erősödő El Niño

A tengerek felszíni hőmérséklete szintén rendkívüli értékeket ért el. A 60. szélességi fokok közötti, vagyis a sarkvidékeket nem tartalmazó óceáni térség átlagos felszíni hőmérséklete 21,05 fok volt, ami új szeptemberi rekord. A trópusi Csendes-óceánon egyre erősödik az El Niño, amely a következő hónapokban tovább fokozódhat.

A jelenség során a Csendes-óceán egyenlítői térségének felszíni vizei a megszokottnál melegebbé válnak, és ezzel világszerte módosíthatják a légköri cirkulációt, a csapadékeloszlást és a hőmérsékleti viszonyokat. Az El Niño-t befolyásoló térség szeptemberi átlagos tengerfelszíni hőmérséklete 29,70 fokot ért el, meghaladva az 1982–1983-as, az 1997–1998-as és a 2015–2016-os, különösen erős El Niño-események csúcsértékeit is.

Az antarktiszi jég is aggasztó képet mutat

A sarkvidékeken sem alakult kedvezően a helyzet. Az Antarktisz körüli tengeri jég kiterjedése a déli félteke telén mindössze a harmadik legalacsonyabb éves maximumot érte el a műholdas megfigyelések történetében. A szeptemberi átlagos kiterjedés mintegy 6 százalékkal maradt el az 1991–2020-as átlagtól.

Az Északi-sarkvidéken a nyári minimum a műholdas adatsor 14. legalacsonyabb értéke volt, a szeptemberi havi átlag pedig körülbelül 10 százalékkal maradt el az éghajlati átlagtól.

A Copernicus szakértői szerint az erősödő El Niño és a rendkívül magas óceáni hőmérsékletek miatt valószínű, hogy a másfél fok feletti globális havi eltérések sorozata 2027-ig is folytatódik. Hogy a következő időszakban milyen messzire kerülünk a korábbi éghajlati viszonyoktól, az nemcsak a természetes éghajlati ingadozásokon, hanem az emberi eredetű üvegházhatásúgáz-kibocsátás alakulásán is múlik.