A Föld tüdeje nem képes elég gyorsan alkalmazkodni az éghajlatváltozáshoz?

2018. december. 29 13:49

A legújabb kutatások arra utalnak, hogy az Amazonas-medence növényzetének változása két nagyságrenddel lassabb az éghajlatváltozás üteménél.

A Föld legnagyobb esőerdeje egyben az egyik legnagyobb üvegházgáz elnyelő is, a globális felmelegedés mérséklésének kulcsszereplője.

A gyakori aszályos periódusok megváltoztatják az Amazonas-medence ökoszisztémáját, a vízszerető fafajtákat lassan felváltják a szárazságot jobban tűrők. A kutatások szerint azonban a növényzet nem alkalmazkodik elég gyorsan, nem tud lépést tartani a medence klímájának változásával.

A RAINFOR elnevezésű nemzetközi együttműködés keretein belül gyűjtött, hosszú idősorok elemzése alapján Adriane Esquivel Muelbert ökológus és csapata (University of Leeds) kimutatta, hogy az elmúlt 30 évben megnövekedett egyes, nedvességet kedvelő fa nemzetségek pusztulásának aránya. A leginkább aszályos területeken a Mezilaurus és Inga nemzetségek visszaszorulásával új szárazságtűrő fajok fejlődnek (például a Brosimum és Pseudolmedia nemzetségekhez tartozók) – a térségben egyre inkább a szárazságtűrők kerülhetnek majd túlsúlyba. Nőtt a nagy méretű fafajok dominanciája is (Mora és Eschweilera nemzetségek), melyek nagyobb méretű lombkoronája és kiterjedtebb gyökérzete jó eséllyel segítséget jelent az alkalmazkodásban a légkörben megnövekvő CO2 szint fotoszintézis-fokozó hatása révén. Mindez ugyanakkor az éghajlatváltozás üteménél két nagyságrenddel lassabban zajlik – az Amazonas-medence küzd, hogy lépést tartson a folyamatosan változó éghajlattal.

Az alkalmazkodás lassabb üteme arra is utal, hogy az éghajlatváltozás megelőzheti az erdők átalakulását és a jövőben bekövetkező száraz időszakok kiterjedt fapusztulásokat okozhatnak, ezen keresztül a létfontosságú funkciók – mint például  a szénmegkötés – lelassulhatnak, veszélybe kerülhetnek. A funkciók csökkenése több mint hipotetikus – a kiterjedt favesztés következtében csökken a szénelnyelési képesség, és szélsőségesen aszályos periódusok idején az erdő átmenetileg szénkibocsátóvá válhat. Mindez rossz hír abban a világban, ahol az amazóniai őserdő a globális felmelegedés lassításának első számú eszköze.

A tanulmányok nem adnak egyértelmű választ arra a kérdésre, hogy a megváltozó fajösszetétel miként befolyásolná a térség ökológiai funkcióit. A nagyobb termetű fák valószínűleg növelik az erdő szén-dioxid elnyelési képességét, ugyanakkor feltűntek rövidebb életciklusú fajok is, melyek kevesebb szén elraktározására képesek. Elvileg az erdők képesek összetételükben megváltozni úgy, hogy legfontosabb ökológiai funkcióikból ne veszítsenek.

Árnyalja azonban a képet, hogy az éghajlatváltozás megjelenő jelei az Amazonas-medencében igen összetettek, a szárazság mellett egyéb szélsőségek is sújtják a térséget: egyes területeken az árvizek gyakorisága és súlyossága is növekedett az elmúlt évszázadban. Az áradások valószínűleg hosszabb ideig akadályozzák majd a talaj oxigén utánpótlását, mely lelassíthatja a fák növekedését és a kevésbé ellenállók pusztulásához vezethet.

Az amazóniai erdők lassú reagálása egyben lehetőség is az emberiség számára: amíg a növényzet összetételében nem alakulnak ki drámai változások, mérsékelhetjük a további, drasztikus átalakulásokat. Ehhez elengedhetetlen a szén-dioxid kibocsátás csökkentése, az erdőirtás megfékezése – az emberi jelenlét hatásainak enyhítése.

Részletes előrejelzés, aktuális időjárás

Fronthatás

Hidegfront

Az északi országrészen vonul át a hidegfront. Ott változékonyabban alakul az időjárás. Délen marad a hőség. Ilyenkor megszaporodnak a rosszullétek. Az elmúlt évekhez képest eddig csapadékosabb és melegebb nyár eleji időjárás kedvezett a parlagfű növekedésének. A parlagfű pollenszemei már megjelentek a levegőben. A csalánfélék pollenkoncentrációja jellemzően a magas, a pázsitfűféléké és az útifűé az alacsony-közepes tartományban alakulhat.

A légnyomás emelkedik.