A legnagyobb erdőtüzek villámokat szórnak

Mivel a globális felmelegedés miatt kialakuló szélsőséges időjárási események (pl. nagy aszályok) gyakoribbak és intenzívebbek a tűzveszélyes esetek, a több erdőtűz több füstöt és felhő képző részecskéket juttat a légkörbe.

A legnagyobb erőtüzek magasba nyúló füstfelhőit pirocumulonimbus felhőknek, vagy röviden „pyroCb-nek” nevezik, és olyan helyeken is kialakulnak, ahol még azelőtt soha nem fordultak elő. Ilyen például Texas, Portugália, Dél-Afrika és Argentína. Vulkánkitörések alkalmával szintén kialakulhat a jelenség.

Néhány tanulmány megállapította, hogy Észak-Amerika nyugati felén, egyetlen szezon alatt több, mint 25 intenzív pyroCb alakult ki. 2000 óta az Amerikai Tudósok Szövetsége szerint egy év alatt átlagosan 73.200 tűzvész égetett le átlagosan 6,9 millió hektár területet. Ez közel kétszerese az 1990-es években leégetett 3,3 millió hektárnak.

A tudósok már régóta tudják, hogy egy erdőtűz saját időjárási rendszert képes létrehozni, de még mindig tanulmányozzák, hogy pontosan hogyan történik.

Ismeretes, hogy rendkívül a forró levegő felemelkedik a tűz fölött, füstöt, kormot és egyéb káros részecskéket visz magával (például szén és nitrogén vegyületeket, mint amilyen az ammónia). A vízgőzt a földből és a környező növényekből szívja el.

A nedvesség kicsapódik a füstrészecskéken, és nagy, gomolyos felhőt képez, mint a zivataroknál. De a pyroCb ritkán hoz létre esőt, csak sok-sok villámot és viharos szelet.

A Pirocumulus felhők gyakran láthatók a kitörő vulkánok környékén. A pyroCb-k jobban befolyásolhatják az időjárást és az éghajlatot, mint a vulkáni kitörések valaha is.

A tavaly augusztusban megjelent tanulmány megállapította, hogy a pyroCbk a füstöt és más részecskéket sokkal magasabbra emelik a légkörbe, mint a tűzesetek. A részecskék a sztratoszférába kerülnek, mert nincs eső, ami kimosná őket a légkörből.