A NASA tudósai felfedezték a lehetséges leggyorsabb exobolygós rendszert

A NASA tudósai egy új égitestpárt azonosíthattak, amely az eddig ismert leggyorsabb exobolygós rendszert képezheti. Ha a felfedezést megerősítik, ez az égitestpár képes lenne elérni az 1,2 millió mérföld per órás, azaz közel 540 kilométer per másodperces sebességet, ami majdnem kétszerese a Naprendszerünk sebességének a Tejútban.

A kutatások szerint a rendszer egy alacsony tömegű csillagból és egy körülötte keringő exobolygóból áll. Sean Terry, a Marylandi Egyetem és a NASA Goddard Űrüközpontjának kutatója elmondta, hogy valószínűleg egy “szuper-Neptunusz” bolygóról van szó, amely egy gyenge csillag körül kering. A rendszert először 2011-ben fedezték fel indirekt módon, amikor a MOA (Microlensing Observations in Astrophysics) adataiban egy fényjelet észleltek.

A mikrolencsézés jelensége lehetővé teszi, hogy egy elég közeli égitest gravitációja elhajlítsa a háttérben lévő csillag fényét, ezzel felerősítve azt. Ennek következtében a tudósok meg tudták határozni a két égitest relatív tömegét, de a pontos tömegük még mindig kérdéses.

David Bennett, a kutatócsapat tagja szerint könnyű meghatározni a tömegarányt, de sokkal nehezebb pontosan kiszámolni az égitestek tömegét. Az eredeti kutatók két lehetőséget vizsgáltak: egy csillag, amely körülbelül a Nap tömegének 20 százalékával rendelkezik, valamint egy bolygó, amely közel 29-szer nehezebb a Földnél, vagy egy Jupiter-szerű bolygó egy kisebb holddal.

A Keck Obszervatórium és az ESA Gaia műhold adatainak felhasználásával sikerült azonosítani egy égitestet, amely közel 24 000 fényévre helyezkedik el, a Tejút galaktikus középpontjában. A csillag 2011 és 2021 közötti helyzetének összehasonlításával a csapat kiszámította a rendszer sebességet.

A tudósok arra gyanakodnak, hogy a rendszer sebessége meghaladhatja a Tejút gravitációs sebességét, amely közel 600 kilométer per másodperc. Ha ez igaz, akkor az égitestpár a jövőben intergalaktikus térbe sodródhat.

A kutatócsapat további megfigyeléseket tervez, hogy megerősítse a rendszer tagjainak kapcsolatát. Ha a csillag pozíciója változatlan marad, az azt jelentené, hogy inkább egy “gázbolygó és exohold” modell a valószíűbb.

A NASA közelgő Nancy Grace Roman Űrtávcső projektje segíthet a gyors csillagok körül keringő bolygók előfordulásának vizsgálatában, valamint betekintést nyújthat abba, hogy hogyan gyorsulnak fel ezek a rendszerek.