Augusztus több rekordot is döntött, a világ legmelegebb hónapja lett

A Copernicus Éghajlatváltozási Szolgálat (C3S) adatai szerint 2026 augusztusában a globális felszínközeli levegő átlaghőmérséklete 16,96 Celsius-fok volt, ami 0,85 fokkal haladta meg az 1991–2020 közötti időszak augusztusi átlagát. Ezzel az idei augusztus megelőzte a 2023-ban és 2024-ben felállított korábbi közös rekordot.

A hónap nemcsak az augusztusok között bizonyult rendkívülinek: 2026 augusztusa holtversenyben a valaha mért legmelegebb hónap lett, megegyezve 2023 júliusának globális átlagával. A becsült iparosodás előtti, 1850–1900 közötti szinthez képest a globális hőmérséklet 1,65 Celsius-fokkal volt magasabb. Ez 2025 novembere óta az első olyan hónap, amely ismét meghaladta az 1,5 fokos differenciát.

Rekordmeleg tengerek

Nemcsak a szárazföld, hanem a világ óceánjai is szokatlanul melegek voltak. A 60. szélességi körök közötti, vagyis a sarkvidéki területeket nem figyelembe véve, az óceánok átlagos tengerfelszín-hőmérséklete augusztusban 21,07 Celsius-fokkal rekordot döntött. Ez egyben holtversenyben a legmagasabb értéknek számít valamennyi hónapot figyelembe véve, a 2024 márciusában mért adattal együtt.

Különösen magas tengerfelszín-hőmérsékleteket mértek a trópusi Csendes-óceánon, ahol az El Niño jelenség tovább erősödött. A Copernicus szerint az esemény a következő hónapokban akár a valaha megfigyelt legerősebb El Niño-epizódok egyikévé is fejlődhet. A rendkívül meleg tengervíz már a szárazföldi időjárásra is hatással van, többek között olyan körülményeket teremtve, amelyek kedveznek az indonéziai szezonális erdőtüzek erősödésének.

Európa környezetében is kiemelkedő tengerfelszín-hőmérsékleteket mértek: az Atlanti-óceán partvidékén és a Földközi-tenger nyugati részén augusztusban rekordközeli, több helyen rekordmagas értékek alakultak ki, ami kiterjedt és erős tengeri hőhullámokkal járt együtt.

A globális átlagos felszínközeli léghőmérséklet (°C) 2023-ban (narancssárga), 2024-ben (sárga) és 2026-ban (sötétvörös). Az 1940 és 2025 közötti összes többi év szürke vonallal látható. | Adatok: ERA5. Forrás: C3S/ECMWF.

Nyugat-Európa történelmi nyarat zárt

A nyári időszak egészét tekintve is rendkívüli volt a helyzet. Nyugat-Európa 2026-ban a valaha mért legmelegebb nyarat élte át, felülmúlva a korábbi, 2003-as rekordot. A térségben már májusban elkezdődött a szokatlanul intenzív hőség, amely a nyár folyamán újabb és újabb hőhullámokkal folytatódott.

Európa egészét tekintve a június és augusztus közötti időszak a harmadik legmelegebb nyárnak bizonyult a mérésekben, 2024 és 2022 mögött. Augusztus önmagában a negyedik legmelegebb volt az európai szárazföldön.

A forróságot ráadásul sok helyen tartós csapadékhiány kísérte. Nyugat-, Közép- és Kelet-Európa jelentős területei is szárazabbak voltak a szokásosnál, miközben a talajok nedvességtartalma több térségben rendkívül alacsony maradt a korábbi hónapok csapadékhiányának következtében. Franciaországban, az Egyesült Királyságban, Magyarországon, Romániában és Szerbiában súlyos aszályhelyzet is kialakult.

A bal oldali térkép a 2026. június–augusztusi időszak felszínközeli léghőmérsékletének eltéréseit és szélsőségeit mutatja. A színek az 1991–2020-as referencia-időszak hőmérsékleti eloszlásának percentiliseit jelölik, a „leghűvösebb” és „legmelegebb” kategóriák pedig az 1979–2026 közötti időszak legalacsonyabb, illetve legmagasabb értékeit mutatják. A jobb oldali ábra Nyugat-Európa (11°Ny–15°K, 37–55°É) június–augusztusi átlaghőmérsékletének eltérését szemlélteti az 1991–2020-as átlaghoz képest. | Adatok: ERA5. Forrás: C3S/ECMWF

Rendkívül alacsony folyóvízszintek

A hőség és a csapadékhiány a folyók vízhozamában is megmutatkozott. Európa számos folyóján kivételesen alacsony vízállást, illetve vízhozamot mértek. A Rajna, a Duna, a Déli-Bug és a Dnyeper különösen alacsony értékeket produkált, de többek között a Visztula, a Glomma, a Rhône, a Szajna és a Pó is rendkívül alacsony vízhozamot ért el.

A teljes nyarat tekintve a szárazság Nyugat- és Közép-Európában, Dél-Skandináviában, valamint Délkelet-Európában volt különösen jelentős. A tartós csapadékhiány következményei között az aszály mellett az erdőtüzek fokozódása és az azokból származó légköri kibocsátások is megjelentek. A kontinens számos nagy folyóján a szezonális vízhozam a mérések 1992-es kezdete óta nem látott alacsony szintre süllyedt.

Miközben Európa jelentős részét a szárazság sújtotta, a kontinensen belül akadtak nedvesebb térségek is. Nyugat-Ibériában, az Alpokban, Északkelet-Európában, valamint Törökország keleti részén és környezetében az átlagosnál több csapadék hullott, helyenként komolyabb felhőszakadásokkal és áradásokkal.

A sarkvidéki jég is visszahúzódott

Az augusztusi globális éghajlati képhez a tengeri jég állapota is hozzátartozik. Az északi-sarki tengeri jég kiterjedése a hónapban a 12. legalacsonyabb volt az augusztusi adatsorban, és augusztus végén, az éves minimum közeledtével is a 13. legalacsonyabb értéket mutatta az adott időszakban.

Az Antarktisz körüli tengeri jég kiterjedése ennél is szélsőségesebb volt: a negyedik legalacsonyabb augusztusi értéket regisztrálták, különösen az Amundsen-tenger és az Indiai-óceán térségében jelentős hiánnyal.

A 2026-os augusztus így egyszerre több éghajlati mutatóban is rendkívüli hónapnak bizonyult: rekordközeli globális hőmérséklet, minden korábbinál melegebb óceánfelszín, történelmi nyári meleg Nyugat-Európában, valamint kiterjedt szárazság és alacsony folyóvízhozamok jellemezték. A Copernicus értékelése szerint ezek az együttes szélsőségek jól mutatják, hogy a változó éghajlat miként erősíti az atmoszférában és az óceánokban egyaránt megjelenő szélsőséges eseményeket.