Ha megmentjük az erdei elefántokat, megmenekül az esőerdő is

Afrika ikonikus elefántjai a kihalás küszöbén állnak. Ám míg az „afrikai elefánt” általában a kontinens szavannáin található fajok (Loxodonta africana) képeit idézi, addig a világ második legnagyobb esőerdejében található kisebb unokatestvére az, amely a globális szénmegkötés kulcsát rejti. Egy új kutatás szerint rosszul sülne el, ha a faj kihalna.

Az afrikai erdei elefánt (Loxodonta cyclotis) kulcsszerepet játszik a légköri szenet raktározó erdők létrehozásában és az afrikai erdők biológiai sokféleségének fenntartásában.

Ha kihal, a Közép- és Nyugat-Afrikában található kongói esőerdő hat-kilenc százalékot veszít a légköri szén megkötési képességéből, ami felerősíti a bolygó felmelegedését – figyelmeztet egy frissen megjelent kutatás.

Stephen Blake, az egyesült államokbeli Saint Louis Egyetem biológia adjunktusa és a tanulmány vezető szerzője nyilatkozta:

Megtehetjük azt a határozott következtetést, hogy ha elveszítjük az erdei elefántokat, akkor globálisan rossz szolgálatot teszünk az éghajlatváltozás mérséklésére. A politikai döntéshozóknak komolyan kell venniük az erdei elefántok jelentőségét az éghajlatváltozás mérséklésében, hogy az elefántok védelméhez szükséges támogatást biztosítsák. Az erdei elefántok szerepe globális környezetünkben túl fontos ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyjuk.

Hogyan javítják az erdei elefántok a szén-dioxid-lekötést?

Blake és kollégái úgy találták, hogy ezek az elefántok az „erdő kertészeiként” viselkednek. Minden erdőben alacsony szén- és nagy szénsűrűségű fák találhatók. Az előbbiek puha fával, míg az utóbbiak kemény fával rendelkeznek.

„Az alacsony szénsűrűségű fák gyorsan nőnek, felülemelkednek más növények és fák fölé, hogy napfényt érjenek el. Eközben a nagy szénsűrűségű fák lassan nőnek, 2/5-ével kevesebb napfényre van szükségük, és képesek árnyékban növekedni” – jegyezte meg a Phys.org cikkében.

Az afrikai erdei elefánt kidönti az alacsony szénsűrűségű fákat. Ez azt jelenti, hogy eltávolítja a nagy szénsűrűségű fák versenytársait. Ez azt is lehetővé teszi, hogy a napfény több nagy szénsűrűségű fát érjen el.

Az elefántok ürülékeikkel a nagy szénsűrűségű fák magjait is szétszórják az erdőben.

„Az elefántok az erdő kertészei. Nagy szénsűrűségű fákkal ültetik be az erdőt, és megszabadulnak a „gyomoktól”, amelyek az alacsony szénsűrűségű fák. Óriási mennyiségű munkát végeznek az erdő sokszínűségének megőrzésében” – idézte Blake.

De a kongói erdei elefántok veszélyben vannak. A Nemzetközi Természetvédelmi Unió a „kritikusan veszélyeztetett” kategóriába sorolta őket – ez az olyan fajok kategóriája, amelyek egyedszáma három generáció alatt több, mint 80 százalékkal csökkent.

Tavaly novemberben az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatala (UNODC) szintén felhívta a figyelmet az afrikai erdei elefántok és az ökoszisztéma-szolgáltatások közötti szoros kapcsolatra.