Özönnövények: mutatjuk, mit ne ültess a kertedbe

2021. szeptember. 17 6:51

Az alábbi felsorolásban hazánk őshonos növényzetére potenciális veszélyt jelentő növényeket mutatunk be, melyek nagy része díszkertekben kezdte pályafutását.

A változó, egyre gyakrabban szélsőséges időjárási eseményeket felvonultató éghajlatunk kihívás elé állítja a kerttervezőket az adott viszonyokat jól tűrő növények kiválasztásakor. Nagy csábítást jelenthetnek bizonyos tág tűrőképességű import fajok, melyek előnyösnek tűnő tulajdonságaikkal nagy sikernek örvendenek több kertészetben. Ezek közül némelyek azonban potenciális veszélyt hordoznak magukban hazánk őshonos növényzetére: igénytelenségük miatt ugyan tartásuk kifejezetten könnyű, közülük néhányan azonban annyira ellenállóak, hogy képesek kivadulni és futótűzként elterjedni, kiszorítva hazánk természetes növényzetét, ezzel csökkenthetik az őshonos állatvilág táplálékbázisát és veszélyeztetik a természetes életközösségek ökológiai egyensúlyát.

Talán a legtöbb kertbarát találkozott már olyan szelídnek, dísznövénynek hitt növénnyel, melynek későbbi, markáns térnyerését és kiirthatatlanságát látva kétségbeesés töltötte el. Ugyanezt érezhetjük az özönnövényekkel szemben vívott szélmalomharc során is. A természetben előforduló idegenhonos inváziós növények döntő része az évtizedek, évszázadok során kertekből, parkokból kiszabadult “szökevény”, félreismert, korábban termesztés alá vont, majd kivadult növények, vagy a nemzetközi kereskedelem során más termékekkel együtt érkező, véletlenül behurcolt fajok. Az utóbbi néhány száz évet tekintve mindössze kisebb részben beszélhetünk spontán terjedésről az éghajlatváltozás következményeként. Mivel természetes kártevőiket eredeti élőhelyükön maguk mögött hagyva az új helyen nem gátolja őket semmi a fejlődésben, akadálytalanul terjednek újabb és újabb területeket benépesítve.

Az inváziós fajok által jelentett ökológiai, gazdasági és környezeti probléma az egész világon egyre fokozódó mértékű. Jelenleg az idegenhonos fajok térhódítását tartják a globális biodiverzitás csökkenésének egyik legfontosabb indokaként, közvetlenül az élőhely-pusztulás és az éghajlatváltozás mögött.

Az alábbiakban azon növényekből válogatunk, melyekkel a hobbi kertész is könnyen találkozhat. A felsorolt fajokon kívül számos egyéb is megvetette lábát hazánkban, melyek komoly gazdasági és természetvédelmi károkat okoznak. A hazánkban megfigyelt özönnövények teljes listáját ez a tanulmány tartalmazza. Az alábbi leírások megfogalmazása során főként az “Inváziós növények Magyarországon” című tanulmány megállapításaiból indultunk ki.

Nyugati ostorfa (Celtis occidentalis)

A nyugati ostorfa a leggyakrabban alkalmazott sorfa hazánkban, Észak-Amerikából származik. Ártereken való terjedése egyelőre nem olyan intenzív, hogy lépéseket tegyenek ellene, ugyanakkor nemcsak a Duna, de más folyóink mentén is egyre nagyobb számban van jelen. A faj terjedése elsősorban ott várható, ahol parkfaként, sorfaként vagy erdészeti céllal ültették, innen a madarak által más élőhelyeken is megjelenhet.

Nyugati ostorfa. Fénykép: Kiderül.hu

Keskenylevelű ezüstfa (Elaeagnus angustifolia) és Amerikai ezüstfa (Elaeagnus commutata)

Ázsiában honos növény. Bár számos pozitív tulajdonsággal rendelkezik, az ezüstfa miatt megváltozott élőhelyeken visszaszorulhat számos ritka és védett honos növényfaj, és a fa bizonyos gyomnövények megtelepedését is elősegítheti. Az ezüstfa által okozott természetvédelmi probléma hazánk egyes területein kiemelkedő jelentőségű.

Keskenylevelű ezüstfa. Fénykép: Kiderül.hu

Fehér akác (Robinia pseudoacacia)

Az Észak-Amerikában honos fehér akác évtizedes viták kereszttüzében áll. Magyarországra 1710 körül hozták be és sorfaként, parkfaként alkalmazták, majd később több fásítási program meghatározó fája volt, melynek során több ezer hektár akácost telepítettek. 2010-ben a hazai erdőterület mintegy 23,9%-át tette ki az akác. Kiváló mézelő, praktikus talajmegkötő és fáját is többféleképpen használjuk. Előnyei mellett azonban tény, hogy agresszív és roppant kártékony inváziós faj. Ültetése és nevelése könnyű, gyorsan nő, jól tűri a szárazságot és kiválóan újul. Mindezen tulajdonságok azonban természetvédelmi szempontból rendkívül veszélyessé teszik: ahol megtelepszik, onnan nagyon nehéz kiirtani, tőről és gyökérről is igen jól sarjad. Magjai csírázóképességüket akár 40 évig is megőrzik. Állományaiban átalakítja a talaj összetételét: a gyökereiből és lehulló lombjából a talajba jutó vegyületek a környező növények pusztulását is okozhatja, emellett feldúsul a talaj nitrogéntartalma és ezzel átalakul a gyepszint, nitrogénigényes gyomnövények jelennek meg. Honos fáinknál jóval kevesebb állatnak kínál táplálékot és búvóhelyet.

Fehér akác. Fénykép: Kiderül.hu

Ecetszömörce (Rhus typhina)

Impozáns növény, főleg ősszel: lombkoronája ekkor csodás színekben pompázik. Észak-Amerikából érkezett hozzánk dísznövényként, ma is sok kertbe ültetik. Bár a porzós és termős példányoknak térben közel kell lenniük egymáshoz ahhoz, hogy termékeny magok érlelődjenek és ez hazánkban ritkább a porzós példányok kisebb díszítőértéke miatt, ám potenciális veszélyt rejt, hogy nagy kiterjedésű gyökérsarj telepeket hoz létre, mellyel a kertészkedők is bizonyosan szembesültek már: a kiirtására tett kísérletre számos gyökérhajtással válaszol. Svájcban a gyakran elvaduló fajok között tartják számon. Hazánkban, a jelenlegi tapasztalatok szerint leginkább a lakott területek környékén képes elterjedni, utak mentén, illegális szemétlerakókon, egykori kertek helyén figyelték meg nagyobb számban – ezek az élőhelyek kisebb eséllyel a jövőben gócokká válhatnak.

Az ecetszömörce által kialakított sarjtelepek a gyepek élővilágát alapvetően alakítják át. Megjelenésük a fényigényes gyepi fajok eltűnéséhez vezet, a lehulló levelekből származó többlettápanyag pedig gyomosodást eredményezhet.

Nem összekeverendő a lentebb tárgyalt, sokkal veszélyesebb bálványfával!

Ecetszömörce. Fénykép: Kiderül.hu

Turkesztáni szil (Ulmus pumila)

Gyors növekedésű, életerős, tág tűrésű faj, és sövényként is alkalmazható. Sikere töretlen, ám érdemes átgondolnunk használatát. Ellenállóképessége folytán jobban bírja a honos növények számára már kihívást jelentő körülményeket, ezzel ki is szorítja őket olyan területekről, melyeket egyébként – ha küzdelmesebb úton is, de – honos növények foglalnának el. A száraz puszták és a folyópartok élőhelyeit veszélyezteti. Terméseit a szél szállítja messzire. Könnyen túlnövi a honos növényeket, elnyomva azokat. Mindez sokszor gyomnövényfajok tömeges megjelenéséhez vezet, tovább súlyosbítva a problémát.

Turkesztáni szil. Fénykép: Kiderül.hu

Zöld juhar (Acer negundo)

Több juharfaj is honos hazánkban, a gondot nem is ők okozzák. A probléma a zöld juhar térnyeréséből származik: az Észak-Amerikából származó fajt kezdetben az Alföld ártereire, homok- és gyengén szikes talajokra ültették tömegesen hazánkban az 1960-as években, invazív viselkedésével azonban nem számoltak. Mára Magyarország minden táján megvetette lábát. A legnagyobb gondot az ártéri puhafaligetekben és a beerdősülő ártéri kaszálóréteken okozza: növekvő egyedszámával átalakítja az állományt, fajokat szorít ki természetes élőhelyükről. Sekély oldalgyökérzete miatt a folyópart sok helyen leszakadhat. Legjelentősebb kártevője, az Észak-amerikai fehér medvelepke saját fáinkra is veszélyt jelent: a cseresznye, az alma, a dió és a fehér eper is tápnövényeivé váltak.

Zöld juhar. Fénykép: Kiderül.hu

Amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica)

A kőrisfák között három faj honos hazánkban, a gondot nem ők okozzák. Az Észak-Amerikából származó amerikai kőris mutat invazív viselkedést. Hazánkban több ízben is telepítették, a fűz és nyár ligeterdőket próbálták keményfás állományokká átalakítani vele. Folyók közelében, ártéri-, lápterületeken és szikeseken figyelhető meg kivadulása és terjedése, az általa okozott környezetvédelmi probléma súlyossága területenként változó. Kumarintartalmú, mely anyag a közvetlen napsugarak hatására az állati és emberi bőr felszínén gyulladást idéz elő.

Amerikai kőris. Fénykép: Wikipédia

Bugás csörgőfa (Koelreuteria paniculata)

Kína és Korea területén őshonos. Hazánkban jelenleg alkalmi kivadulásairól tudunk, az USA keleti államaiban azonban az özönnövények között tartják számon – nem árt vigyázni vele.

Bugás csörgőfa. Fénykép: Kiderül.hu

Közönséges vadszőlő (Parthenocissus inserta)

Nagyon igénytelen, tág tűrésű növény, melyet dísznövényként hoztak be Észak-Amerikából. Bogyóját a madarak előszeretettel fogyasztják, mely a növény terjedését segíti. A kertészetekben érdemes a pontos latin nevet figyelni, ugyanis a P. quinquefolia és a P. tricuspidata kivadulása jelen tapasztalatok szerint nem jellemző Európában, a gondot a P. inserta faj okozza. Elterjedésének súlypontja folyók árterei és az ember lakta területek.

Közönséges vadszőlő. Fénykép: Wikispecies

Károkozása kivadult növényként. Fénykép: Kiderül.hu

Közönséges orgona (Syringa vulgaris)

Meglepő, de a szinte minden hazai kertben előforduló, népszerű orgona nem őshonos Magyarország mai területén: a Balkán-félszigetről származik és hozzávetőleg két évszázada ültetik dísznövényként itthon. Egészen addig nincs vele probléma, amíg a gondozott kert része, bár a kertészkedők előtt ismert, hogy az intenzív sarjadzás miatt néha sok a teendő. A felhagyott hétvégi telkek, külterületi épületek környékén, valamint az erdősávokban és cserjés szegélyekben agresszíven terjeszkedő orgona azonban veszélyezteti az értékes száraz gyepeket, melyre jó példa a Sas-hegyi térnyerése.

Közönséges orgona. Fénykép: Kiderül.hu

Nyáriorgona (Buddleja davidii)

Egyre nagyobb sikernek örvend hazánkban is ez a Kínából származó, kétségtelenül szép növény; elvadulva azonban nyílt és zavart élőhelyek (például utak, vasutak és folyók mente, ipartelepek) gyors meghódítására képes. Megtelepszik résekben, repedésekben, vagy akár sziklafalon is. Tokterméseiben példányonként akár hárommillió mag is fejlődhet, melyeket a szél, a víz és a gépjárművek messzire szállíthatnak.

Nyáriorgona. Fénykép és nyitókép: Kiderül.hu

Észak-amerikai őszirózsák: fűzlevelű őszirózsa (Aster salignus); kisvirágú őszirózsa (Aster tradescantii); lándzsás őszirózsa (Aster lanceolatus); mirigyes őszirózsa (Aster novae-angliae); simalevelű őszirózsa (Aster laevis); sötétlila őszirózsa (Aster novi-belgii); tarka őszirózsa (Aster versicolor)

Ezek a szép virágok valójában terjeszkedő özönnövények. Az Észak-amerikai őszirózsa elvadult állományai leginkább vízparti társulásokban károsítanak. Kiszorítják a hazai fajokat és tájidegenné teszik az élőhelyek látképét.

Fűzlevelű őszirózsa. Fénykép: Cee

Bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera)

A faj állományai kisebbrészt kultúrszökevények, ám leginkább a vízfolyásokkal érkezők: letöredező szárdarabkái könnyen meggyökeresednek. Sűrű állományt képez, fölé nő és elnyomja az eredetileg a területen élő növényzetet.

Bíbor nebáncsvirág. Fénykép: Wikispecies

 

Ne dőlj be nekik! Az alábbi növények ugyan dísznövénynek tűnhetnek, de ha megjelennek a kertedben, tegyél ellenük!

Mirigyes bálványfa (Ailanthus altissima)

Sokakat megtévesztett már ez az igen agresszíven terjeszkedő növény, hiszen élni akarása csodálatra méltó: a járda repedéseiben, akár a homlokzati falak díszítéseiben és további lehetetlen helyeken is vígan hajt, a mit sem sejtő kertbarát pedig pártfogásába veszi elismerése jeléül. A bálványfát azonban a hazánkban, sőt, Európában előforduló legveszélyesebb özönfajok egyikeként tartjuk számon, ugyanis terjedése gyakorlatilag megállíthatatlan. Lependéktermését a szél széthordja és bárhol könnyen megtelepszik, de erőteljes a gyökérsarj képzése is, mindemellett gyorsan növekszik. Kertészeti forgalma és ültetése tilos.

Kiszemelt területeit nemcsak benépesíti, de aktívan át is alakítja annak szerkezetét és fajösszetételét: gyökereiből és lehulló lombjából alleopátiás vegyületek jutnak a talajba, mely gátolja a körülötte lévő egyéb növények fejlődését és végső soron pusztulásukat is okozza. A bálványfa körül rövid időn belül megritkul az őshonos növénytakaró és nitrogénigényes gyomnövények kezdenek el megtelepedni.

25-30 méteresre is megnőhet, gyors növekedése miatt hamar elfogja a fényt a honos növényektől. Rendkívül gyorsan szaporodik, egyetlen év alatt akár 200-300 négyzetméteres területet is elfoglalhat. A bálványfa kiemelten veszélyezteti az igen értékes, fajokban gazdag száraz gyepeket, a bokorerdőket és a nyílt homoki gyepeket.

Bálványfa, friss hajtás. Fénykép: Kiderül.hu

Bálványfa. Fénykép: Kiderül.hu

Közönséges selyemkóró (Asclepias syriaca)

Ennek a jövevénynek se örülj, ha megjelenik a kertedben. Ha nem vagy elővigyázatos, kiirthatatlan ellenséggel lesz dolgod: vastag gyökerei akár két, sőt, esetenként három méter mélyre is lenyúlnak, a növény pedig akár egy gyökérdarabból is képes felújulni. Tarackszerű gyökereinek köszönhetően kiterjedt klóntelepei alakulnak ki. A termésekből egyenként 150-200 darab mag kel útra a szél szárnyán, új meghódítandó területet keresve.

Az Észak-Amerikából származó növény hazai elterjedését nagyban elősegítette, hogy korábban ipari hasznot reméltek tőle, de miután kudarcot vallott az elmélet, a termesztésből visszamaradt állományai inváziós gócokká váltak. Hatalmas területeket fertőzött már meg hazánkban, csakúgy, mint a lentebb tárgyalt aranyvessző. Élettartama valószínűleg a száz évet is jelentősen meghaladja.

Mindössze a méhészet számára hozott hasznot, a selyemfűméz által. Nagymértékű károkozása mellett azonban eltörpül ezen pozitív hozadéka.

Selyemkóró virágzásban. Fénykép: Wikipédia

Selyemkóró ősszel. Fénykép: Kiderül.hu

Aranyvessző (Solidago Gigantea és Canadensis)

A növény nem összekeverendő a kertészetekben kapható Forsythia-fajokkal, melyeket a köznyelv tévesen sokszor aranyvesszőnek hív.

A két kérdéses Solidago-faj szintén dísznövényként került Európába, kivadulását követően alig néhány évtizedre volt szüksége, hogy agresszív inváziós fajként legyen jelen. Hatalmas területeket fertőzött már meg hazánkban is, terjedése gyakorlatilag megállíthatatlan.

Sajnos gyakran látni utcafronton dédelgetett aranyvessző példányokat, holott a szép, sárga virág álcája mögé bújt agresszív fajjal állunk szemben. Rövid idő alatt hatalmas, zárt állományokat képez, ezzel kiszorítja a honos növénytakarót. Kedvezőtlenül hat az állatokra is: a fészkelő madarak elhagyják fészkeiket, az emlősök számára pedig áthatolhatatlanná válik a terület. A növényzet sokféleségének csökkenésével csökken a növényevő, majd ebből következően a ragadozó állatok fajgazdagsága is. Virágpora allergén.

Aranyvessző. Fénykép: Kiderül.hu

Amerikai karmazsinbogyó, alkörmös (Phytolacca americana)

Dísznövénynek tűnhet avatatlan szem számára, valójában kiirthatatlan gyom. Európába kerülése idején dísznövényként és haszonnövényként is ültették, bogyóinak sötétbíbor festékanyagát élelmiszerek, vörösborok színezésére használták. Ma azonban már tudjuk róla, hogy méreganyagot tartalmaz, így élelmiszerjellegű felhasználása tilos.

Magvai évtizedekig csíraképesek maradhatnak a talajban, terjedéséhez a madarak nagymértékben hozzájárulnak. Homoki gyepekben árnyalásával elnyomja a honos fajokat, a legkülönbözőbb típusú erdőtársulásokban is megveti lábát. A faj további jelentős térfoglalásával kell számolni a jövőben.

Alkörmös. Fénykép: Szarka Zsolt

Kaukázusi medvetalp (Heracleum mantegazzianum)

Nyugat-Kaukázusból származik, dísznövényként került hazánkba. Napjainkban a legjelentősebb gazdasági kárt okozó, nemzetközi szinten kiemelt inváziós gyomnövények között tartják számon. Kumarintartalmú, mely anyag a közvetlen napsugarak hatására az állati és emberi bőr felszínén gyulladást idéz elő.

Kaukázusi medvetalp. Fénykép: Wikipédia

Süntök (Echinocystis lobata)

Valaha dísznövényként tartották, majd kivadult. Az Egyesült Államokban és Kanadában őshonos. Hazánkban főként vízparti, illetve nedvesebb területeken, csatornapartokon terjed.

Süntök. Fénykép: Wikipédia

Vesszős aggófű (Senecio inaequidens)

Napjainkban a legjelentősebb gazdasági kárt okozó, nemzetközi szinten kiemelt inváziós gyomnövények között tartják számon. Bizonyos, hogy egy újabb agresszív gyomfaj lesz hazánkban.

Vesszős aggófű. Fénykép: anthropodafotos.de

Cseh, Japán és Szahalini keserűfű-fajok (Fallopia bohemica; Fallopia japonica; Fallopia sachalinensis)

Nehezen irtható gyomfaj. Árnyékolásával és gyökeréből, lombjából a talajba jutó vegyületekkel kiszorít minden más növényt, egyfajú állományokat hoz létre.

Cseh keserűfű. Fénykép: Kiderül.hu

Kései meggy (Padus serotina)

Közepes termetű fa, gyakran cserje méretű. Két évszázadon át díszfaként ültették kertekbe, parkokba. Tömeges telepítése után a második nemzedéke az 1970-es évek elején jelent meg, robbanásszerű terjedése ma is tart. Főként a homokvidékeken van jelen, de más síksági, dombsági és középhegységi területeken is megtalálható szórványosan. Sűrű, zárt cserjeszintet alkot, ezzel akadályozza az erdőkben az őshonos fák felújulását, különösen a fényigényes fajokét. Gyepeken képes az őshonos fákat teljesen kiszorítani. Gyökeréből és lombjából a környező növényzetre káros hatású vegyületek oldódnak, talajátalakító hatása ismert.

Kései meggy. Fénykép: Wikipédia

Parlagfű (Ambrosia artemisiifolia)

Nem hiányozhat a felsorolásból a parlagfű, mely a legismertebb özönnövény. Robbanásszerű elterjedése a XX. század második felére tehető. Magjai a talajban akár 40 évig is csírázóképesek maradnak. Virágpora erősen allergén.

Fiatal parlagfű hajtás. Fénykép: Kiderül.hu

Részletes előrejelzés, aktuális időjárás

Fronthatás

Hidegfront

Az északi országrészen vonul át a hidegfront. Ott változékonyabban alakul az időjárás. Délen marad a hőség. Ilyenkor megszaporodnak a rosszullétek. Az elmúlt évekhez képest eddig csapadékosabb és melegebb nyár eleji időjárás kedvezett a parlagfű növekedésének. A parlagfű pollenszemei már megjelentek a levegőben. A csalánfélék pollenkoncentrációja jellemzően a magas, a pázsitfűféléké és az útifűé az alacsony-közepes tartományban alakulhat.

A légnyomás emelkedik.