Itt vannak az őszi hullócsillagok, elcsíphetjük őket, ha szerencsénk van

Az Orionidák minden évben október második felében jelentkeznek, aktivitásuk ezúttal október 21–22-én éjjel éri el a maximumát, főleg a napkelte előtti órákban. A meteorraj a Halley-üstökös pályája mentén szétszóródott porszemcsékből áll. Amikor a Föld áthalad ezen a törmelékfelhőn, a parányi részecskék nagy sebességgel belépnek a légkörbe, és a levegővel való kölcsönhatás során felizzanak. Ekkor figyelhetjük meg őket hullócsillagként.

Az Orionidák nevüket az Orion csillagképről kapták, mivel a meteorok látszólag ebből az égterületből indulnak ki. Ez a pont a radiáns, amely az éjszaka előrehaladtával egyre magasabbra emelkedik. A meteorok azonban az égbolt bármely részén feltűnhetnek, ezért a megfigyeléshez nem szükséges közvetlenül az Orionra összpontosítani a tekintetünket.

A raj különlegessége, hogy a meteorok igen gyorsak: a légkörbe másodpercenként mintegy 66 kilométeres sebességgel érkeznek. Egy részük rövid, fényes csíkot húz az égen, és olykor különösen látványos, fényes meteorok, úgynevezett tűzgömbök is feltűnhetnek.

A megfigyeléshez érdemes a városi fényektől távol eső, sötét helyet választani, és lehetőleg éjfél után, a hajnali órákban figyelni az eget. Szabad szemre van szükség, távcsőre nincs: az ugyanis túlságosan kis égterületet mutat egyszerre. A szemnek körülbelül 20–30 percre van szüksége ahhoz, hogy alkalmazkodjon a sötétséghez.

A látható meteorok száma függ az égbolt tisztaságától, a fényszennyezéstől és a megfigyelés helyétől is. Bár az Orionidák nem tartoznak a legnagyobb óránkénti meteorszámot produkáló rajok közé, gyors és fényes meteorjaik miatt minden ősszel izgalmas égi látványosságot kínálnak.

Csütörtökre virradó éjjel azonban nem csak a meteorraj maximuma érkezik, hanem egy hidegfront is, amely beleszólhat a hullócsillagok nézésébe. Ezért érdemesebb egy nappal korábban, kedden éjjel lesni őket, ugyanis ma még nagy területen lesz derült az ég az esti, éjszakai órákban.