Különösen veszélyeztetett vándor lúdfaj pihen a Hortobágyon

Valaha egész Észak-Európában gyakori madár volt a kis lilik lúdfaj, mára azonban az Európai Unió egyik legveszélyeztetettebb, a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) listáján a kipusztulás által közvetlenül veszélyeztetett kategóriában szereplő faj. A megmaradt állományok közül a fennoskandináv állomány áll legközelebb genetikailag a korábban nagy területen megszokottnak számító madárhoz – a kis lilikek fennoskandináviai állománya azonban ma már sajnos mindössze 30 költőpárra tehető. Ez a szám olyan alacsony, hogy a skandináv állomány gyakorlatilag már most a kipusztulás szélén van. Az események szerencsétlen összjátéka, például egymás után több, kedvezőtlen időjárású év az egész fennoskandináviai populáció kipusztulásához vezethet.

Vonuló madár, hatalmas távolságokat tesz meg az északi sarkkör környékén lévő költőhelye és az Északnyugat-Törökországban, Észak-Görögországban lévő telelőhelye között. A fennoskandináv állomány több mint fele Európán át repül úti célja felé, a hosszú út során pedig többször megpihen. Hazánk jelentős csomópont: a Hortobágy természetközeli, sztyepp-jellegű területei mentsvárként szolgálnak a roppant sérülékeny faj számára. A skandináviai populáció összesen hozzávetőleg három hónapot tölt hazánkban.

A Hortobágyi Nemzeti Park igyekszik a vonulásuk során megfelelő pihenő-, táplálkozó- és ivóhelyet is kínálni a megfáradt vándoroknak, az utóbbi időszakban kialakult rendkívüli szárazság azonban feladja a leckét. A Hortobágy területe azért is speciális ennek a fajnak az életében, mert csak itt találkozhat a fennoskandináv állomány a Nyugat-szibériai állományból származó példányokkal, melyek szintén nálunk pihennek.

A kis lilik legnagyobbrészt az ember felelőtlen viselkedése következtében sodródott a kihalás szélére. A faj vonulásának fő iránya – a többi lúdfajjal ellentétben – délkeleti irányokba, Kelet-Európába esik, ahol a védett státusz ellenére jelentős az orvvadászata. Másrészt az elmúlt évtizedekben a vonuló- és telelőhelyeken jelentős élőhelyvesztés következett be az intenzív mezőgazdálkodás miatt, valamint a vizes élőhelyek lecsapolásával. Mindemellett az emberi tevékenység (közlekedés, turizmus, mezőgazdaság stb.) komoly zavaró tényező, mely hatására a ludak elhagyhatják kedvelt területeiket.

Fénykép és borítókép: Tar János – Természetvédelmi Őrszolgálat; forrás: Hortobágyi Nemzeti Park