Látott már medúzát az égen?

Valaki dinoszauruszt, más medvét vagy kamiont vél felfedezni a felhőalakzatok között. Mi most egy vízi állatfaj alteregóját a medúzafelhőket mutatjuk be.

A képen látható felhők bár úgy néznek ki mint a medúzák, valójában az altocumulus felhők csoportjába tartoznak, a medúzafelhők ugyanis nem tartoznak a hivatalos felhőtípusok közé.

Szép napos időben lehet ezeket az égen úszó vízi lényeket megfigyelni.

Érdekességük, hogy valóban medúzára hasonlítanak. A felső szilárd halmazállapotú része a a felhőnek a medúza teste, míg az alsó könnyed, leheletvékony függőleges sáv a medúza csápjai.

Az itt látható felhő bár altocumulus, de a valóságban megfigyelhető ez a forma az alacsony szintű cumulusból és a magas szintű cirrocumulusból is kialakulhat.

A felhőből lefelé lógó medúzacsápokat szaknyelven virgának nevezzük, amely fogalom azt a csapadéksávot takarja, ami aláhull a felhőből, de zuhanás közben elpárolog a környező szárazabb levegőben és nem éri el a földet. A földről ez a felhő farok egy hullámzó csapadékfüggönynek látszik és ez a sáv addig ér le, míg a párolgás teljesen le nem zajlik.

Más medúza felhők akkor alakulnak ki, mikor kevés nedvesség áll rendelkezésre a légkörben a magasabb és hidegebb régiókban – elég hideg van a nedvesség kicsapódásához, kikondenzálódásához és jéggé fagyásához.

A jeget tartalmazó felhők cirrusok, – amik lófarokra hasonlítanak – . cirrostratusok, amik vastagabbak és átlátszóbbak, de homogénebbek a cirrusnál. A szélirány  különböző magasságokban történő megváltozásával a szél szétfújja a jégkristályokat, ez okozza a medúza formát.

A medúzafelhők szép napos időben fejlődnek, mikor elegendő nedvesség van a levegőben a felhőképződéshez, de nincs elég nedvesség a csapadékképződéshez.