Maximumon a Napciklus

A NASA, a NOAA (Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatal, USA) és a Nemzetközi Napciklus Előrejelző Panel képviselői bejelentették, hogy a Nap minden bizonnyal elérte a napciklusának maximumát, de ez akár még a következő évben is folytatódhat. A napciklus a Nap természetes, körülbelül 11 éves ciklusa, amely során a mágneses aktivitás alacsony és magas szintjei között váltakozik. A ciklus csúcsán, a napmaximum idején a Nap mágneses pólusai megfordulnak – ez olyan, mintha a Földön a mágneses északi és déli pólus évtizedenként helyet cserélne – ilyenkor a Nap addigi nyugodt állapotából aktív, viharos fázisba lép.

A napfoltok a Nap mágneses mezőinek intenzív koncentrációja következtében létrejövő, hűvösebb területek. A tudósok ezek segítségével követik nyomon a napciklus előrehaladását. Jamie Favors, a NASA Űridőjárási Programjának vezetője elmondta, hogy a napmaximum idején a napfoltok száma és ezzel együtt a naptevékenység is megnövekszik, ami lehetőséget biztosít a Nap megismerésére, de komoly hatásokat gyakorolhat a Földre és a Naprendszerre is.

A NASA felvételein jól látható a Nap aktivitása a napminimum (2019. december) és a napmaximum (2024. május) időszakában. Napminimum idején a Nap gyakran foltok nélküli, míg a napmaximum során napfoltok jelennek meg, amelyek a fokozott naptevékenység jelei. | NASA/SDO

A napmaximum idején megnő a napkitörések és koronakidobódások száma, amelyek űridőjárási eseményeket, viharokat idézhetnek elő. Ezek a jelenségek hatással lehetnek a műholdakra, az űrhajósokra, valamint a rádió- és GPS-rendszerekre, illetve a Föld áramellátó hálózatára is. 2024 májusában például az elmúlt két évtized legerősebb geomágneses vihara következett be, amely az utóbbi 500 év egyik leglátványosabb sarki fényjelenségét eredményezte.

Bár úgy tűnik, a Nap elérte az energiamaximumát, az előrejelzések szerint a napciklus csúcspontja még nem következett be, s az még hónapokat vesz igénybe, mire egyértelműen kijelenthető, hogy a naptevékenység tetőzött, hiszen csak a csökkenés megfigyelésével válik bizonyossá. Addig a tudósok azt várják, hogy a következő időszakban további napviharok és geomágneses események következnek be, amelyek újabb lehetőségeket nyújtanak a sarki fény megfigyelésére és az esetleges technológiai hatások elemzésére.

A NASA és a NOAA már évtizedek óta dolgozik a napciklusok előrejelzésén, és a kutatók arra számítanak, hogy a jelenlegi napmaximum fázis körülbelül még egy évig tart, mielőtt a Nap ismét csökkenő aktivitásba lépne. Az előrejelzések fontossága különösen nagy, mivel az űridőjárás közvetlenül befolyásolhatja az űrhajózást és a Föld körüli pályán keringő űreszközöket is. A jövő év folyamán a NASA több missziót is elindít, amelyek célja az űridőjárás jobb megértése és hatásainak feltárása. A Parker Solar Probe küldetés 2024 decemberében indul, s célja, hogy rekordközelségbe kerüljön a Naphoz, ahol korábban még ember által gyártott eszköz sosem volt. Ezzel újabb lehetőséget adva a naptevékenység forrásának közvetlen tanulmányozására.