Meghökkentő eredmények az antarktiszi jég kutatásában

Az antarktiszi tengeri jég kiterjedésének növekedése évtizedek óta rejtély a tudósok számára, különösen annak fényében, hogy a globális felmelegedés hatására az északi sarki jég jelentős csökkenést mutat. A Föld két pólusa látszólag ellentétes irányba halad: míg az Északi-sarkon 20%-kal, körülbelül 2 millió négyzetkilométerrel csökkent a jég kiterjedése az elmúlt 40 évben, addig az Antarktiszon növekedett. Ezt az anomáliát részben a légköri változások és az óceán felszíni hőmérsékletének csökkenése okozza.

Az antarktiszi tengeri jég alapvető szerepet játszik a globális éghajlati rendszerben. Az óceán és a légkör kölcsönhatásai révén szabályozza a klímát, és befolyásolja a tengeráramlásokat, valamint a helyi ökoszisztémákat. Míg a jég kiterjedése évről évre ingadozik, a műholdas megfigyelések az 1979 óta fennálló általános növekedési trendet mutatják, annak ellenére, hogy egyes régiókban csökkent a jég mennyisége.

A tudósok számára különös kihívást jelent, hogy a klímamodellek előrejelzései és a valós megfigyelések gyakran nem egyeznek. A legtöbb modell azt jósolta, hogy az antarktiszi jégtakaró a globális felmelegedéssel párhuzamosan csökken, ám az adatok éppen ennek az ellenkezőjét mutatják. A kutatások azt vizsgálják, hogy milyen tényezők állhatnak ennek a váratlan növekedésnek a hátterében, és hogyan lehet finomítani a klímamodelleket a jövőbeni előrejelzések pontosabbá tétele érdekében.

A közelmúltban három különböző tanulmány is próbálta magyarázni ezt az anomáliát egy innovatív módszer, a “nudging” technika segítségével. A technika lényege, hogy a klímamodellek bizonyos paramétereit, például a szelet, a jég sodródását vagy a tengerfelszíni hőmérsékletet a megfigyelési adatokhoz igazítják, míg a többi változó szabadon fut a modellben. Ez a módszer lehetővé teszi, hogy külön-külön vizsgálják meg, mely tényezők hogyan hatnak a tengeri jég kiterjedésére.

Az egyik legfontosabb tényező, amely hozzájárul az antarktiszi jég kiterjedésének növekedéséhez, a szél. Az erős szelek nemcsak a jég sodródását befolyásolják, hanem az óceán felszínét is hűtik azáltal, hogy elősegítik a felszíni rétegek keveredését, ami hidegebb vizet hoz a felszínre. A kutatók által végzett modellezés során, amikor a szélsebességet és -irányt a megfigyelési adatokhoz igazították, a jég kiterjedésének növekedésének jelentős részét sikerült reprodukálni. Ez arra utal, hogy a szél kulcsszerepet játszik ebben a jelenségben, de nem ez az egyetlen tényező.

Egy másik fontos paraméter az óceán felszíni hőmérsékletének csökkenése, amelyet a mélyből feltörő hideg víz okoz. Az antarktiszi jég határán lévő déli óceán hőmérséklete az elmúlt évtizedekben folyamatosan csökkent, részben természetes változékonyság, részben pedig az emberi tevékenység hatására. A klímamodellek azonban gyakran nem veszik figyelembe ezt a hűtő hatást, ami torzíthatja az előrejelzéseket. Amikor a kutatók a modellben a tengerfelszíni hőmérsékleteket a megfigyelési adatokhoz igazították, a jég növekedésének nagy részét sikerült pontosabban szimulálni.

Az új kutatások azt sugallják, hogy a szél és az óceán felszíni hőmérsékletének együttes hatása magyarázhatja a jég növekedését. Az egyik legfontosabb eredmény az volt, amikor mindkét tényezőt egyszerre korrigálták a modellben, s így a jég növekedésének közel 80%-át sikerült pontosan leírni. Ez azt jelenti, hogy ezek a tényezők egymással összefüggésben állnak, és együtt alakítják az antarktiszi tengeri jég kiterjedését.

Bár ezek a kutatások fontos lépést jelentenek az antarktiszi jég titkának megértésében, még mindig sok kérdés maradt megválaszolatlan. A kutatók továbbra is dolgoznak azon, hogy pontosabban modellezzék az óceán és a légkör közötti összetett kölcsönhatásokat, amelyek befolyásolják a jégtakarót. Ahogy egyre több adat és egyre kifinomultabb módszerek állnak rendelkezésre a modellezéshez, remélhetőleg egyre közelebb kerülünk ahhoz, hogy megértsük, miért növekszik az antarktiszi jég, miközben a világ többi része melegszik.