Remek családi elfoglaltság: készíts méhecskehotelt

Az elmúlt években többször hallhattuk azt a szomorú tényt, hogy csökken a vadnövények és a termesztett kultúrnövények beporzásában kulcsszerepet játszó méhek száma, mely zömmel az emberi tevékenység számlájára írható: a környezetszennyezés és az intenzív vegyszerhasználat nem könnyíti meg a természet dolgát. Méhecskehotel készítésével elősegíthetjük a hasznos beporzórovarok szaporodását, melyhez akár maradék anyagok is felhasználhatóak.

A méh- és darázsfajok mintegy 90%-a nem családokban, hanem magányosan él, nem alkot népes kolóniákat. Ugyanakkor a legjelentősebb beporzók éppen ezek a magányosan élő egyedek. Bár a legtöbb rendelkezik fullánkkal, ha nem vesszük kézbe őket, veszélytelenek az emberekre – a családokban élő támadékony fajokkal, például a közismert házi méhekkel és a jellegzetes fekete-sárga mintás darazsakkal szemben még a lakóbölcsők közvetlen közelében sem foglalkoznak sem az emberrel, sem a társ- és háziállatokkal. Nincs bennük az otthonukat védő ösztön, így bátran kialakíthatunk számukra szálláshelyet akár az ablakpárkányunkon is. A támadékony és fájdalmas szúrású, családokban élő darazsak és a házi méhek nem tudnak beköltözni a méhecskehotel szűk járataiba, mert itt egyszerűen nincs hely a lépek megépítésére; a méhecskehotel nem vonzza az ember számára kellemetlenséget okozó rovarokat.

A hosszú hétvége napfényes, tavaszias időjárása nagyszerű alkalmat biztosít arra, hogy a gyerekek számára is élvezetes, és nem utolsó sorban biztos sikert adó barkácsolásba kezdjünk. Kert híján sem kell lemondanunk erről az egyszerű, és mégis jelentős természetvédelmi értékkel bíró elfoglaltságról, sőt. Az ember által sűrűbben lakott területeken még fontosabb a mesterségesen kialakított méhecskehotelek kihelyezése, ugyanis városokban igen kevés azon természetes felületek, helyek száma, ahová a hasznos rovarok le tudják tenni petéiket. A beporzórovarok faj- és méretgazdagságának fenntartása alapvető fontosságú a változatos virágméretű növényfajok beporzásában. Emellett lárváiknak bénított hernyókat, rovarokat, pókokat gyűjtenek, ezzel is hasznos munkát végeznek.

Hogyan készül? Alapanyag lehet többek között elhasznált nádszövet feltekerve és méretre fűrészelve, és bármely olyan anyag, melybe lyukak fúrhatóak: maradék faanyag, tűzifa kugli stb. 2-10 milliméteres átmérőjű, legalább néhány centiméter mély lyukakat fúrunk, melyeket a beköltöző méhek majd telehordanak virágporral, ráhelyezik petéjüket, majd a bejáratot fejükkel keményre döngölt sárral gondosan lezárják. Így a bent lévő pete, majd a későbbi lárva teljes biztonságban növekedhet.

Forrás: Orbán Zoltán; Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület

Haladók készíthetnek szekrényes méhecskehotelt is, mely még a kert díszévé is válhat.

Forrás: Duna-Ipoly Nemzeti Park