Szuperszonikus szelek egy exobolygón: ilyet még sosem láttunk

Az Európai Déli Obszervatórium (ESO) Nagyon Nagy Teleszkópjának (VLT) segítségével a csillagászok rendkívül erőteljes szelek jelenlétét azonosították a WASP-127b jelű exobolygó egyenlítője mentén. A szélviharok sebessége elérheti a 33 000 km/h-t, ami a valaha mért leggyorsabb bolygókörüli áramlatnak számít. Ez a felfedezés nemcsak a bolygó időjárási mintáira ad új betekintést, hanem hozzájárul a bolygók kialakulásával kapcsolatos ismeretek bővítéséhez.

A WASP-127b egy gigantikus gázóriás, amely több mint 500 fényévre található a Földtől. A bolygó némileg nagyobb a Jupiternél, de annak csak töredéknyi tömegével rendelkezik, ezért “felfújtnak” tekinthető. Az exobolygó vizsgálata 2016-ban kezdődött, de a mostani felfedezés meglepte a tudósokat: szuperszonikus szelek dühöngenek az egyenlítői övezetben.

Lisa Nortmann, a németországi Göttingeni Egyetem tudósa és a tanulmány vezető szerzője elmondta: „A bolygó atmoszférájának egy része nagy sebességgel felénk mozog, míg egy másik része ugyanilyen gyorsan távolodik tőlünk. Ez azt mutatja, hogy rendkívül gyors, szuperszonikus áramlat kering a bolygó egyenlítője körül.”

A szélviharok sebessége eléri a 9 km/s-t, ami közel hat szorosa a bolygó forgási sebességének. Ez a valaha mért leggyorsabb bolygókörüli áramlat, hiszen összehasonlításul: a Naprendszerben a leggyorsabb szelet a Neptunuszon észlelték, ami „csak” 0,5 km/s sebességgel haladt.

A kutatócsoport a CRIRES+ műszert használta az ESO VLT távcsővén, hogy feltárják a WASP-127b időjárását és összetételét. Kimutatták a bolygó atmoszférájában jelenlévő vízgőz és szén-monoxid molekulákat. A kutatók egy kétcsúcsú spektrális jelet észleltek, amely arra utal, hogy az atmoszféra egyik része felénk, másik része tőlünk mozog nagy sebességgel.

Az időjárási térkép további részletei szerint a bolygó sarkvidékei hűvösebbek, mint az egyenlítői területek, és enyhe hőmérsékleti különbségek figyelhetők meg a bolygó reggeli és esti oldala között. „Ez azt mutatja, hogy a bolygó időjárása összetett, akárcsak a Földé vagy a Naprendszer más bolygóié” – tette hozzá Fei Yan, a Kínai Tudományos és Technológiai Egyetem professzora.

Az exobolygókutatás gyorsan fejlődik. Pár évvel ezelőtt még csak a bolygók tömegét és sugárát tudták mérni a csillagászok, de ma már az atmoszférájuk és időjárásuk feltérképezése is lehetővé vált. Az ESO közeljövőben elkészülő Rendkívül Nagy Teleszkópja még pontosabb megfigyeléseket tesz majd lehetővé, segítve a tudósokat a szélminták részletesebb feltárásában és a kisebb, sziklás bolygók vizsgálatában.

A kutatás eredményei jelentősen hozzájárulnak az exobolygók dinamikájának megértéséhez, amely segíthet a Naprendszer ősi eredetének feltárásában is.