Újabb veszély leselkedik az ózonrétegre

Idén júniusban a világ 35 éve tartó erőfeszítései az ózonréteg helyreállítására és megőrzésére nagy lendületet kaptak, amikor a kutatók megerősítették, hogy csökken a vegyi anyagok szintje, amelyek lebontják az ózonpajzsot, amely megvéd minket a nap ultraibolya sugárzásától. Ezek a vegyszerek a hidroklór-fluor-szénhidrogének (HCFC), amelyek olyan elemeket tartalmaznak, mint a klór és a bróm, amelyek elpusztítják az ózonmolekulákat.
Kibocsátásuk tehát a Föld felszíne felett 15-35 kilométerrel lebontja az ózonréteget. Az ózonréteg a legvékonyabb a pólusok felett, különösen az antarktiszi sztratoszférában, ahol „ózonlyukak” is kialakulnak. Egy júniusi tanulmány azonban, amelyet a Bristoli Egyetem tudósa vezetett, és amelyet a Nature Climate Change folyóiratban tettek közzé, az ózonréteg gyógyulásának jeleit mutatta be. Az ezekből a gázokból származó klór mennyisége a légkörben csökkent, miután 2021-ben csúcsot ért el. Ez öt évvel korábban történt, mint ahogy korábban modellezték.

Az ózonréteg jó úton halad a felépülés felé a Montreali Jegyzőkönyv sikeres végrehajtásának köszönhetően, amely egy globális megállapodás az ózonréteget lebontó anyagok, például a HCFC-k fokozatos megszüntetéséről. Ezeket az anyagokat elsősorban a légkondicionálásban és a hűtésben használják. Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) szerint az összes ózonréteget lebontó anyag mintegy 99 százalékát már kivonták a forgalomból, amelynek következtében a 2060-as évekre az antarktiszi ózonlyuk is eltűnhet. De ezt a sikert nem lesz könnyű fenntartani.

Az ózonréteg megőrzéséért folytatott küzdelem összetettebbé válik a felmelegedő világban. A legtöbb ágazat például az ózonréteget lebontó HCFC-ket fluorozott szénhidrogénekre (HFC) cserélte fel. A HFC-k nem veszélyeztetik az ózont, mivel nem tartalmaznak klórt, de nagy a globális felmelegedési potenciáljuk.
A 2016-os kigali módosítással a Montreali Jegyzőkönyv konkrétan a HFC-k fokozatos megszüntetésére törekszik. Amennyiben a módosítást teljes körűen ratifikálják és végrehajtják, 2100-ra akár 0,5 °C-os felmelegedés is elkerülhető.
Ugyanakkor a klímaváltozás hatásai veszélyeztethetik az ózonréteg stabilitását. A Copernicus Atmosphere Monitoring Service (CAMS) szerint 2023-ban az antarktiszi ózonlyuk a szokásos szeptember-októberi időpont helyett augusztusban keletkezett, és december végéig fennmaradt.
„Zsinórban a negyedik éve, hogy a déli féltekén lévő ózonlyuk különös viselkedést mutat” – áll a CAMS honlapján, egy 2023. december 21-i cikkben. 
A vékony ózonréteg a sarki ökoszisztémát és a fajokat is több ultraibolya sugárzásnak teszi ki, de ezek nagy részét a jégtakarók elnyelik. Az ausztráliai Wollongong Egyetem kutatója által vezetett és a Global Chang e Biology folyóiratban publikált 2024 áprilisi tanulmány azonban azt mondta ki, hogy az éghajlatváltozás hatásai az Antarktiszon, mint például a szélviszonyok változása és a csökkenő tengeri jég, növelhetik az élőlények ultraibolya sugárzásnak való kitettségét.

Egy másik felmerülő kockázat az űrtevékenység. 2024 júniusában a Dél-Kaliforniai Egyetem kutatói publikáltak egy tanulmányt, amely arra figyelmeztet, hogy a műholdak károsíthatják az ózonréteget. „A műholdak élettartamuk végén a visszatérés során elégnek, és fő melléktermékként alumínium-oxidokat termelnek. Ezek a klór aktiválásának ismert katalizátorai, amelyek lebontják az ózonréteget a sztratoszférában” – áll a Geophysical Research Letters-ben megjelent tanulmányban.
A tanulmány megállapította, hogy a műholdak megsemmisülésekor évente 360 ​​tonna alumínium-oxid szabadulhat fel, ami jelentős ózonréteg károsodásához vezethet.

Júliusban egy UNEP-jelentés is megjegyezte, hogy az űrtevékenység növekedése olyan gázokat és vegyületeket bocsáthat ki, amelyek lebontják az ózonréteget. Mivel a globális űripar az előrejelzések szerint 2040-re 3,7 trillió dollárra fog növekedni, nyomon követésre van szükség annak biztosítására, hogy a Montreali Jegyzőkönyv révén az ózonréteg védelmében elért eredmények ne fordulhassanak vissza rossz irányba.