Amikor a vírus és a szélsőséges időjárás összecsap

A koronavírus-járvány márciusban robbant ki az Egyesült Államokban, éppen akkor, amikor a szélsőséges időjárási szezon beindult.

Az USA-ban korlátozásokat vezettek be, bezárták az iskolákat és mindenkit arra kértek, hogy maradjanak otthon. Az előrejelzésekben tornádókra és áradásokra, valamint az év előrehaladtával orkánokra, hőhullámokra és futótűzekre figyelmeztettek. A szakértők attól tartottak, hogy az emberek nem szívesen hagyják el otthonukat, ha evakuálásra kerül sor. Egyes közösségek azt mondták, hogy nem nyitnának menedéket, és ha mégis megtennék, csak végső megoldásként szabadna őket használni. 

Egészségügyi osztályok, katasztrófavédelmi ügynökségek, a Nemzeti Meteorológiai Szolgálat, az Amerikai Meteorológiai Társaság, a FEMA egyaránt tanácsokat és biztonsági eljárásokat kínált a menedékhelyek számára. Mint még sok másik dolog 2020-ban, az új koronavírus is bonyolultabbá tette az időjárás okozta vészhelyzeteket és katasztrófákat. És mindemellett ebben az évben kellett lennie rekordszámú trópusi viharnak és hurrikánnak, a Földön valaha látott legmagasabb hőmérsékletnek, és olyan erdőtűz szezonnak, mint soha máskor. Íme egy áttekintés a COVID-19 és az időjárás összeütközéséről az egy év alatt. Biztos, hogy mindkettő bekerül a történelemkönyvekbe.

Hotelszobák menedékek helyett

Az Amerikai Vöröskereszt az idén az időjárással összefüggő evakuálások során több mint 1 millió vendégéjszakát biztosított az embereknek, ami az elmúlt tíz év átlagának négyszerese volt. A szervezet, aki hozzászokott, hogy segítsen menedékhelyek kialakításában és üzemeltetésében, ahol a kiságyakat szűk sorokban helyezik el, és tömegeket táplálnak egyszerre, az idén megváltoztatta működését a társadalmi távolságtartás érdekében. Sok esetben létrehozott egy bejelentkezési pontot, ahol az embereknek átadták a szálloda utalványait.  A legnagyobb katasztrófákban a Vöröskereszt állt helyt – tűzvészek Kaliforniában és Oregonban és hurrikánok Louisianában – az éjszakai elhelyezés 90% -a egyedi szállodai szobákban történt.

És azokon a helyeken, ahol csoportos menhelyek nyitottak, szigorú protokollok voltak érvényben.

Járvány a hurrikánvadászok bázisán

Júniusban a NOAA Hurrikánvadász-bázisának legalább öt alkalmazottja a floridai Lakelandben pozitív COVID-19-tesztet produkált. Bár semmi nem utal arra, hogy a járvány befolyásolta volna a hurrikánok előrejelzését, a járvány megváltoztatta a járatok működését. A hurrikán-előrejelzés kritikus eszközének számító repülőgépeken általában repülő személyzet számát minimálisra csökkentették. Normális esetben 18 ember tartózkodott a fedélzeten, köztük több meteorológus és más tudós, mérnök, pilóta és navigátor. Mostanra ez a szám kilencre csökkent, a fedélzeten csak a kritikus számú személyzet tartózkodott.

Fokozottan tisztították a repülőgépeket, és egy orvos figyelemmel kísérte a hajózó személyzet egészségi állapotát és jóllétét. A járvány egyben arra is felhívta a figyelmet, hogy a koronavírus ugyanúgy támadta meg a társadalom szinte minden részét. Még azokat is, akik kritikus szerepet töltöttek be az emberek biztonságának megőrzésében veszélyes időjárás esetén.

Érintett időjárási modellek

A légi forgalom hirtelen lemorzsolódása miatt – mivel a belföldi és a nemzetközi utazás egyaránt hirtelen megállt – a számítógépes modellekből hiányoztak létfontosságú mérések, amelyek a napi előrejelzést meghatározzák. Szokásos útjaik részeként a kereskedelmi repülőgépek összegyűjtik a hőmérséklet és a szél adatokat. Sok légitársaság elküldi az adatokat az időjárási intézeteknek és más felhasználóknak szerte a világon. Az Amerikai Meteorológiai Társaság szerint több, mint 800 000 ilyen adatcsere volt 2017-ben.

Ez év március végéig az Egyesült Államok felett a repülőgépek időjárási megfigyelésének mennyisége több mint a felére csökkent. A Meteorológiai Világszervezet adatai szerint májusra világszerte 75–80% -kal csökkent ez a szám. A világjárvány hatásairól szóló jelentésében a WMO elmondta, hogy sok felhasználó más technológiához fordult. Például több műholdas méréssel pótoltak és több időjárási ballon felhasználásával mértek, hogy kitöltsék a légi közlekedés visszaesése által okozott adathiányt.

Ez a válság felhívta a figyelmet arra a veszélyre, hogy túlzottan támaszkodnak a megfigyelésekre, például a repülőgép-alapú megfigyelésekre. Noha ezek az adatok vitathatatlanul nagyon értékesek, a COVID-válság megmutatta, hogy elérhetőségüket teljes egészében az őket szolgáltató légitársaságok kereskedelmi működési korlátai határozzák meg. A továbbiakban döntő fontosságú bizonyos szinten az alapvető megfigyelések fenntartása, hogy minden körülmények között kiszolgálja az időjárás-előrejelzés, az éghajlat-kutatás és a környezet sajátos igényeit.

A kritikus éghajlat-kutatás felfüggesztve

Az egyetemek bezárásával és a laboratóriumok működési lehetőségeinek csökkentésével egyes esetekben a kritikus éghajlat-kutatásokat felfüggesztették. Különösen az Antarktiszra irányuló éves kutatási utakat törölték vagy rövidítették.

Csak néhány évünk van arra, hogy néhány jelentős változtatást tegyünk a klímaváltozás legsúlyosabb következményeinek elkerülése érdekében, és nem engedhetjük meg magunknak, hogy egy évet várjunk. Míg az Antarktiszon a bolygó legszélsőségesebb időjárási körülményei vannak, a kontinensen elhelyezkedő csaknem 4 kilométer vastag jégréteg az éghajlatváltozás és környezeti hatásainak kulcsfontosságú jelzőköve. A tudósok figyelemmel kísérik a jégolvadást, a hőmérsékletet és más adatokat is, hogy nyomon kövessék a globális felmelegedés múltját és jövőjét. A régióban szétszórtan néhány tucat távoli kutatóállomás évente tudósok ezreit támogatja adataival októbertől májusig, ami a Déli-sarkon a nyarat jelenti. Ezek az állomások nincsenek felszerelve eszközökkel a koronavírus kezelésére, és a kutatók sem akarták megkockáztatni a betegség terjedését. Az utazási korlátozások szintén megnehezítették a kutatási szezon előrehaladását.

A hosszú, sötét tél

Ahogy a télben előre haladunk, a koronavírus és az időjárás együttes hatása nem mutat csökkenést. Az egészségügyi szakértők helyesen jósolták, hogy az esetek ősszel és télen megnőnek, részben azért, mert az emberek inkább hűvösebb időben gyülekeznek beltérben. A hajléktalanokat kiszolgáló ügynökségek szerint azokat, akiknek nincs lakhelyük, különösen veszélyezteti a COVID-19. A társadalmi távolságtartási követelmények miatt a hajléktalanszállók, amelyek meleg hőmérsékletet biztosítanak nekik, amikor a hőmérséklet csökken, korlátozott kapacitással működnek. A kihívás rendkívüli lesz ezen a télen.