Űrhurrikánok márpedig léteznek

A víz helyett plazma kavargott az ionoszférában egy szemhez hasonló központ körül, és “elektroncsapadék” hullott. A tudósok először figyeltek meg ilyen rendkívüli eseményt. A felhőkön túli jelenséget a kutatók “űrhurrikánnak” nevezték el.

Az ionoszféra a Föld légkörének felső rétege, amely körülbelül 80 kilométeres magasságban kezdődik és megközelítőleg 1000 kilométer távolságra nyúlik a Föld felszínétől. Összehasonlításképpen: a Föld légkörének legalacsonyabb rétege, a troposzféra, ahol az időjárás zajlik, az Egyenlítő közelében 20 kilométer és a pólusok közelében 10 kilométer magasságig terjed.

A kutatók az eseményt egy hurrikánhoz hasonlítják a “majdnem nulla áramlású központ, az erős kör alakú vízszintes plazmaáram, az nyírás, az elektroncsapadék és a felfelé irányuló áramlási mezők (A felfelé irányuló áramlási mezőket (FAC) általában egy csendes aurorális ív belsejében figyeljük meg.) egy “tipikus hurrikánra” hasonlítanak.

Kép forrása: Shangdong University

A tudósok által 2014-ben megfigyelt űrhurrikán óriási volt. 1000 kilométeres szélessége körülbelül kétszerese annak a hurrikánnak, amelyet a meteorológusok figyelnek meg.

Tanulmányuk során a kutatók a hurrikánokat erős energia- és tömegátvitellel hozzák összefüggésbe. Az űrhurrikán az űrből az ionoszféra és a termoszféra felé gyors energiaátadó csatornát képvisel.

Úgy tűnik, csendes körülmények között fordulnak elő az űrhurrikánok. Ilyenkor a geomágneses aktivitás nagyon kicsi, és a napszél is gyenge. Ezért is helyénvaló az időjárási hurrikánokhoz hasonlítani, mert azok kialakulásához is gyenge szélre van szükség a magasban.

Az űrhurrikánnál a magasban lévő szelek a napszelet jelentik. Az aktívabb napszél elnyomhatja az űrhurrikánokat. Míg a legtöbb ember által ismert vihar a troposzférában található, az “űrhurrikán” az ionoszférában.

Ez a réteg töltött részecskékből áll, és reagál az űrben változó mágneses és elektromos viszonyokra – ez ugyanaz a réteg, ahol az aurora boreális (sarki fény) és az aurora australis is kialakul.

Míg az aurora spirálnak nevezett jelenség – két, egymással együtt ívelő és az égen örvény látszatát keltő két huzamosabban fennálló aurora kapcsolódása általában nem hasonlít a hurrikánra.

Elképzelhető, hogy e felfedezés alapján a jelenség más égitesteken is előfordulhat.

“Az űrhurrikán valószínűleg univerzális jelenség, amely az univerzum más mágnesezett testeinél is előfordul (bolygók és holdjaik stb.). A folyamat fontos lehet a csillagközi szelek és az univerzum más naprendszerei közötti kölcsönhatás szempontjából is.

A csillagászok már észleltek hasonló eseményeket más bolygókon, például a Marson, a Szaturnuszon és a Jupiteren.

Ahhoz, hogy ezeket az űrhurrikánokat jobban megismerjük, további vizsgálatokra van szükség. Feltételezhető, hogy befolyásolhatják a GPS műholdakat, esetleg bizonyos rádiófrekvenciákat, és segíthetnek a sarki fény kialakulásában is, amelyek általában nem fordulnak elő alacsony geomágneses aktivitás idején.