Az év leghosszabb nappalára ébredtünk

A napforduló elnevezés abból a tényből származik, hogy a Nap állni látszik az égen- a latin sol (nap) és sistere (állva maradni) szavakból ered. Az északi félteke nyári napfordulóján a Nap közvetlenül a Ráktérítő fölött delel.

Norvégiában, Finnországban, Grönlandon, Alaszkában és más sarkvidéki területeken ekkor vannak a fehér éjszakák. Az Északi-sarkkörtől az Északi-sarkig (a Föld dőlésének megfelelően) a Nap egyáltalán nem nyugszik le a mai napon.

A napforduló mindig június 20. és 22. között következik be, és szökőév során mindig 20-ra esik. Ez azért van, mert a naptári év nem egyezik meg pontosan azzal az idővel, ahogy a Föld kering a Nap körül – a naptárban körülbelül negyed nap az eltérés. Azért van szökőévünk, hogy a naptár újra összhangba kerüljön a Föld keringésével. Ezért a napforduló pontos ideje évente kissé elmozdul. Míg idén június 21. Magyarországon a nyári napforduló, Ausztrália és a déli félteke országai számára ez a dátum jelenti a téli napfordulót.

A nyári napforduló az a nap, amikor a legtöbb napfény érkezik hazánk felszínére, időjárásunk azonban általában a nyár második felében a legmelegebb, mert az óceán és a szárazföld hőtehetetlensége miatt egy-másfél hónap késéssel követi le a valós sugárzási viszonyokat (bár idén a szokásostól eltérően a napforduló környékén is hőhullám tombol hazánkban).